HUSVÉT / OSTERN
Abel Tasman National Park & Farewell Spit: Április 1-6
Dorival és Gáborral töltöttük a husvéti hosszu hétvégénket a déli sziget északi partján. Aprilis 1-re beszéltük meg a találkozást a „Blenheim“-i reptéren, ahova Doriék érkeztek! 9 orát vezettünk odáig és végig azon törtük a fejünket, hogy mivel fogjuk Doriékat bolondok napján átverni! Sajnos nem egészen jött össze az elsö bolondito tervünk, mert Doriék is közben megvicceltek minket és az övék keresztbe tett a mi tervünknek! De szerencsére igy legalább fel voltunk készülve a komolytalanságukra és ezáltal nem tudtak minket becsapni!
Viszont ami nem volt szándékos, hogy véletlenül félreértettük a gépük érkezési idöpontját (bár én még mindig azt állitom, hogy Gábor egy késöbbi idöpontot adott nekünk meg ;o) ) és igy másfél orát vártak szegények ránk a reptéren! De nem kellett öket kicsit sem félteni, mert gondoskodtak ök magukrol és volt náluk egy 2 l-es doboz finom vörösbor, amit várakozás közben bekostolgattak!
Blenheimtöl még egy 3 orás kocsikázás várt ránk, miközben nagy sikerrel jártunk a második áprilisi átverésünkkel! Szegényeket jol behuztuk a csöbe! Motuekaban aludtunk egy szuper „Backpackers“-ben, ahol borozás mellett Doriék elsütötték a második áprilisi poénjukat! Sajnos mi is totálisan beleestünk a hülyeségükbe!
Szoval vidáman indult a hétvégénk és végig az is maradt!
Pénteken reggel már aránylag korán kint voltunk „Waypoint“-ban, ahol két kétszemélyes kajakot béreltünk és nekiláttunk egy gyönyörü kajakturának a part mentén. Alitolag Uj-Zéland egyik legszebb partja! Ahol kedvünk látta kiálltunk strandolni, pihenni és fürdeni, utána mentünk tovább mig meg nem érkeztünk a végállomásra! Kihuztuk a strandra a kajakokat, kipakoltuk az összes cuccunkat belöle majd a vizitaxi eljött a kajakunkért, hogy visszavigye a kikötöbe!
Az ugynevezett „Anchorage“-ban felvertük Doriék 3 személyes sátrát, amiben négyen terveztünk aludni! :o) De meglepöen jol elfértünk és garantálom, hogy semelyikönk sem fázott! ;o) Mivel a kempingben aránylag nomád körülmények voltak (vagyis se zuhanyozo se fözö lehetöség nem volt), igy nekünk kellett vinni magunkkal mindent! Este a kis gázmelegitönkön megföztük a vacsoránkat, teánkat és melegitettük magunkat a meleg tabortüznél! :o) Igy füstösen és mosatlanul befeküdtünk mint a heringek a sátorba! :o)
Masnap reggel kellemesen keltünk, megteritettünk a reggelihez és gyönyörü napsütésben föztünk virslit a gázsütön, meg ittunk forro teát! Reggeli után összepakoltuk a sátrat meg az összes holminkat és jol megpakolva visszabattyogtunk a kocsinkhoz, ami egy 4 orás csodaszép tura volt, de fáraszto is egyben! Egy helyen megálltunk strandolni, ebédelni és Balu fürdött is (Gábor aludt egy kört)!
Hulla fáradtan és koffeinhiányossági tünetekkel szenvedve felvertük a sátrat (itt már a miénket, ami egy picit nagyobb ;) ) egy tengerparti kempingben, ahol összesen két éjszakát maradtunk! Szuper kis hely volt; volt rendes konyhája, ahol tudtunk fözni, mosogatni, stb., és még magyarokkal is találkoztunk! :o)
Vasárnap reggel mikor kicammogtunk a sátorbol megláttuk, hogy még a nyuszi is megtalált minket! A sátrunk bejárata elött aranyos kis himes tojások voltak eldugva, Gábor arcán meg feltünöen nagy volt a vigyor! Gábor tudnélik szeret a tyukokkal kelni és van egy olyan sanda érzésem (bár ö nem vallotta be), hogy ö találkozott a nyuszival korareggel és összehaverkodtak! :o)
Hát nem jofej!? :o) Dori is! Külön festettek otthon tojásokat és végig a csomagjukban rejtegették/örizgették, hogy nehogy meglássuk a meglepit! Olyan kis édesek, komolyan! Ha csak megint rágondolok, már keményszik a kis gumo a torkomban! :o)
Az ünnepi husvét vasárnapi reggelit a tengerparton fogyasztottuk. Nagyon hangulatos volt, mert rajtunk kivül senki nem volt a strandon, igy elövettük megint a kis gázsütönket, sütöttünk szalonnát, sonkát, tükörtojást … még a kenyeret is megpiritottuk. Délután kimentünk a“Wharariki Beach“-re meg a „Farewell Spit“-hez, ami egy nagyon érdekes partrész! A formája felülröl mintha egy kiwinek a fejét ábrázolná!
Kirándulgattunk, vándoroltunk, gyönyörü partokat láttunk, itt-ott kávéztunk és kifogtuk az elsö lazacunkat (ezt már hétfön)! Ez föleg Dodonak volt nagy szám, mert nagyon rákapott a horgászásra és a karácsonyi sikertelenség után még mindig nagyon várta azt a pillanatot, hogy kifogja az élete elsö lazacát … vagy legalább hal legyen! Hát sikertül! Söt, összesen négyet is kifogtunk lányok, amit egyböl ott helyben kivánságunk szerint elkészitettek nekünk! Igy lett 3 füstölt és egy feldarabolt nyers halunk ebédre, amit ismét valamerre a tengerparti homokban ettünk meg egy kis a gázfözönkön fözött rizzsel! :o)
Végül hétfö este kivittük Doriékat a „Bleinheim“-i reptérre és megint egyszer ahhoz a ponthoz értünk, hogy fájo szivvel bucsut kellett vennünk egymástol, sejtve, hogy Uj-Zélandon már többet nem fogunk talalkozni! Talán ezért is volt nekünk most még nehezebb elbucsuzni tölük! Nem találkoztunk végülis olyan sokat Uj-Zélandon, de valahogy tök jo velük együtt lenni! Egyszerüen mind a négyünkben találni lehet valami hasonloságot és azt keresztbe-kasul és össze-vissza! ;o) Egyszerüen négy tök jo barát – egy nagy értékes barátság, ami itt Uj-Zélandon kezdödött és, bár még nem tudjuk, hogy hol, de mindenképpen folytatodni fog, mert nagy érték! (Folyt. köv.! ;o) )
Baluval igy kicsit szomorkásan kettesben továbbmentünk „Kaikoura“-ba, ahol egy éjszakát töltöttünk! Másnap reggelre elvileg az volt a tervünk, hogy kimegyünk egy hajoval a tengerre delifinekkel uszni, de sajnos elég rossz volt az idö, hideg volt és a hangulatunk sem volt megfelelö hozzá! Nem is beszélve arrol, hogy alig aludtam egész éjszaka, mert a szomszéd szobában egy hapsi olyan hihetetlen hangosan horkolt, mintha mellettem feküdt volna! Azt hittem már megörülök töle!
Igy kb. három ora alvás után nem éreztem magamat elég fittnek, hogy a delfinekkel bohockodjak! De legalább igy megsporolván a pénzt beültünk egy oriásit reggelizni egy „Kaikoura“-i kis étkezöbe és jol belaktunk! :o) Az is jo! Este 18:00 ora körül végül megérkeztünk a szeretett kis dunedini otthonunkba, ami már egy picit hiányzott mindkettönknek! ;o)
Am Karfreitag machten wir uns zu viert bereits am frühen Morgen auf nach Waypoint, von wo wir aus der Küste entlang bis Anchorage mit zwei Kayaks paddelten. Je nach Lust und Laune legten wir an menschenleeren Stränden an, ruhten uns etwas aus, genossen die warmen Sonnenstrahlen und badeten im Meer!Über die Ostertage trafen wir uns wieder mit Dori und Gábor aus Wellington und verbrachten vier wunderschöne und lustige Tage miteinander im „Abel Tasman National Park“ (einer der schönsten Regionen in Neusseeland) und am Farewell Spit!
In der Anchorage Bucht angekommen, liessen wir unsere Kayaks am Strand, damit sie das nächste Wassertaxi abholen konnte und machten uns auf zu unserem Kempingplatz, wo absolut nomadische Bedingungen herrschten! Weder warmes Wasser/Dusche noch Kochmöglichkeit usw. … aber wir hatten ja alles, was wir brauchten mit.
Nach einer gemütlichen Nacht zu viert in einem Drei-Personen-Zelt ;o) weckten uns die ersten Sonnenstrahlen, danach kochten wir unser Frühstück gemütlich auf dem Gasbrenner (ein Chemiker war ja mit ;o) ) und machten uns voll bepackt auf den 4-stündigen Rückweg durch den „Abel Tasman National Park“, der traumhaft schön war aber auch sehr anstrengend! Hie und Da legten wir eine kleine Pause am Strand ein.
Die nächsten beiden Nächte verbrachten wir zwar ebenfalls an einem Kempingplatz, doch dieser war etwas „luxuriöser“ als der letzte! Am Sonntagmorgen hat uns sogar der Osterhase mit schönen, gefärbten Eiern und Schokolade überrascht! :o)
Das Frühstück assen wir gemütlich direkt am menschenleeren Meeresstrand. War echt hammerschön!
Am Nachmittag gingen wir zum Farewell Spit, das von oben wie ein Kiwi aussieht und erfreuten uns an wundervollen Stränden (wie z.B. am Wharariki Beach)!
Am Ostermontag sorgten Dori und ich für das Mittagessen, indem wir uns insgesamt vier Lachse aus einem See angelten! ;o) Mit etwas auf dem Gasbrenner gekochtem Reis schmeckten sie vorzüglich!
Am Abend mussten wir uns dann wieder einmal schmerzlich von Dori und Gábor trennen, die in Bleinheim den Flieger zurück nach Wellington nahmen und gingen dann zu zweit weiter nach Kaikoura! In Kaikoura hatten wir nämlich vor, am nächsten Morgen mit dem Boot zu den Delfinen im Meer hinauszufahren, wo wir mit den Delfinen hätten schwimmen und spielen können! Doch leider sah das Wetter ziemlich regnerisch und windig aus und so machten wir uns gleich auf den Weg zurück nach Dunedin in unsere geliebte kleine Wohnung! :o)
