A hétvégén ellátogattunk Uj-Zéland fövárosába, Wellingtonba. A város egy igazi nagyvárosra hasonlitott; sok irodaházak, étermek, nagy boltok, bevásárlo helyek és szorakozo lehetöségek! Külsöre nagyon más mint Dunedin, sokkal szinesebb és modernebb. A házak magasabbak, vannak valodi felhökarcolok, amik magasabbak az itteni két emeletünél ;o). Dunedinben azért mésgiscsak érzödik a skot behatás! De mi Dunedint akkor is nagyon szeretjük.
Szoval, föképpen Doriék miatt mentünk oda, hogy találkozhassunk. Akik jol ismernek minket, tudják, hogy a mi családi háterünk elég komplikált, de Doriékkal még komplikáltabbnak fog nektek tünni! Dori Ági élettársának (Andrásnak) a lánya. Ök is hárman vannak lánytestvérek mint mi, és Dori ugyanugy a legfiatalabbik közölük. Találkoztunk már egyszer Lackoék esküvöjén, igy ismertük már egymást egy kicsit (szoszerint csak egy kicsit). Ök két éve jöttek ki Uj-Zélandra, mert Gàbor itt talált állást. Nagyon aranyosak, egy szuper és vidám hétvégét töltöttünk együtt.
Amugy Wellington tölünk kb. egy olyan 850 km-re van, idöben viszont legalabb 13 orára, mert itt az autouton csak 100-al lehet menni és az északi szigetre meg egy három orás hajout visz át. Repülövel viszont elég drága. Szerencsére találtunk olyan fapadosféle repülöjegyet Christchurchböl, ahova végül kocsival mentünk el (öt orás ut), letettük a kocsit és felszálltunk a repcsire! Igy az odauton láttunk is egy-két szép kisvárost, megálltunk egy holland (Kati, gondoltunk is Rátok!) pékségnél végre rendes kenyeret venni (igazi ropogos kérgüt, finomat), kakaos csigát és kiflit, amiket kiülve a tengerpartra reggelizésnél ettünk meg. Visszafelé megnéztük kicsit Christchurch-öt, bementünk az "Antarctic" muzeumba és aztan "gyorsan" indultunk is haza!
Megérte ilyen sokat utazni, mert egy csomo minden szépet megéltünk!
Das Wochenende verbrachten wir in Wellington, in der Hauptstadt von Neuseeland, wo wir zwei ungarische Freunde (Dori und Gábor) besuchten. Wellington ist im Vergleich zu Dunedin viel grösser und auch moderner. Grosse mit Spiegelfenstern versehene Wolkenkratzer schmückten den Hafen von Wellington, der Flughafen lag fast mitten in der Innenstadt, das übrigens so gross war, dass man sich ohne grosse Anstregung leicht verlaufen konnte. Restaurants, Bars, Shoppingzentren usw. typisch Grossstadtleben halt und hat nichts schottisches an sich! Die Menschen sind etwas weniger gesprächig als in Dunedin. Schön und sauber, aber keine Angst, wir bleiben in Dunedin! ;o)
Wellington ist übrigens ca. 850km von Dunedin entfernt! Was soviel heisst, dass wir, wenn wir nur mit dem Auto fahren würden, ungefähr 13 Stunden brauchen müssten, denn auf dem Highway ist nur 100 erlaubt und dann müssten wir noch mit dem Schiff (3 Stunden Fahrt) rüber auf die Nordinsel! Mit dem Flugzeug hingegen kann es ziemlich teuer kommen, wenn man nicht gerade einen Billigflug erwischt! Wir haben zum Glück einen Billigflug von Christchurch aus buchen können, wohin uns aber immernoch eine sechsstündige Autofahrt führte. Aber es schien uns als die beste Kombination, damit uns die Fahrt nicht zuuu lang aber auch nicht zu teuer kommt. Auf dem Weg schauten wir uns einige Städtchen an, kauften Frühstück bei einem holländischen Beckermeister in Oamaru und bei der Rückfahrt verweilten wir etwas in Christchurch im Museum "Antarctic".
Wir haben viel spannendes und schönes erlebt. Die lange Fahrt hat sich also auf jeden Fall gelohnt!
