DUNEDIN (New Zealand) 2009-2010

2010-05-11T19:56:00.028+12:00

Bepotolt nászutunk Szamoán – Flitterwochen auf Samoa

Április 27 – Május 2

Igazábol még mielött megérkeztünk Uj-Zélandra már terveztük, hogy majd el szeretnénk menni kettesben egy csendes-oceáni szigetre, hogy megünnepeljük házasságkötésünket, Balu tanulmányai lezárását és hogy kicsit kipihenjük az elmult év szervezéseinek fáradalmait.

Szeptemberben Doriékkal beszélve Skype-on, a szamoai szigeteket ajánlották nekünk, pontosabban egy bizonyos szállást, ahol ök is voltak és nagyon jol érezték magukat. Miután megnéztük a szálloda honlapját, nem kellett sokáig gyözködjük magunkat, már vettük is fel a kapcsolatot egy utazási irodával és lefoglaltuk a repülöjegyeket és 5 éjszakát oktober elejére a „Virgin Cove Resort“-ban, amit

viszont el kellett tolnunk oktober végére, mert mire visszakapta az utazási iroda az igazolást a szállodátol, aközben (egy hétvége alatt) megemelkedtek a repülöjegyek árai és már tul drága lett volna számunkra! Igy gondoltuk, hogy egy-két hét már nem számit, nekünk az oktober vége is gyönyörüen megfelel! :o) Miután minden le lett foglalva és kifizetve, még jobban lázba kerültünk és már alig vártuk, hogy mehessünk!

Izgatottan álmodozva, hogy már csak három hét és kimenekülünk a fülcimpa lefagyaszto hideg télböl a „gatyarohaszto“ meleg, tropusi paradicsomba, Balu felhiv telefonon, hogy olvastam-e már az aznapi hireket! Egy oriási (8.1-es a Richter skálán) földrengés a Csendes-oceán déli részén, aminek az epicentruma csak pár kilométerre volt délre Szamoátol, kiváltott egy cunamit, ami nekiindult Szamoának és teljesen elöntötte a déli partját, ami azt jelenti, hogy pontosan a „Virgin Cove Resort“-unkat. A cunamiban sajnos sokan veszitették életüket, csak erösebbek és szerencsésebbek tudtak megkapaszkodni egy fában, és oriási káoszt hagyott maga után. Még Uj-Zélandon is volt riasztás, de itt szerencsére semmi nyoma nem volt! A hireket olvasva hirtelen nem tudtam, hogy a sirás kapjon el, hogy milyen szomoru dolog történt, vagy a hála, hogy még nem voltunk ott, pedig az elsö foglalásunk körülbelül arra az idöre szolt!

Hát sajnos elég gyakori itt az oceánok körül mindenféle földrengés, cunami, árviz … ezekhez nem nagyon voltunk elötte szokva. Igy hirtelen kicsit elment a kedvünk a nagy nyaralástol és gondoltuk, inkább bevállaljuk, hogy a fülcimpánk fagyjon le. Igy eltoltuk az egész szamoai kirándulásunkat április végére, ami a mult héten végre valora vált.

Különleges volt az egész utazásunk kezdete is, mert ujra visszautaztunk a „multba“, most még az europai idöszámitás möge is. Mivel Szamoa a dátumválaszto vonalnak pont a tulso oldalán van, igy igaz, hogy csak négy orát repültünk (Aucklandböl) oda, mégis 23 orával kellett visszaállitanunk az oránkat! Vagyis április 28-án indultunk és 27-én érkeztünk meg körülbelül ugyanabban az idöben! :o) Olyan furcsa volt, de legalább nem kellett „Jet-lag“-gel küszködnünk! ;o) Hi hi!

Szamoának amugy összesen 2800 km² az alapterülete, két szigetböl áll, a nyugati és a keleti szigetböl: mi a keletinek a déli részén voltunk, „Sa‘anapu“ faluban. Egész Szamoán nagy a szegénység, igy nagy részt a turizmusbol és a külföldön élö családtagokbol élnek. Mivel nagyon vallásosak az emberek (keresztyének), igy nem kellett félnünk a kriminalizmustol, mert nem mertek lopni! ;o) Eleve a szamoaiak, akiket megismerhettünk irto közvetlenek, vidámak és segitökészek voltak és nagyon érdeködtek a mi életünk iránt. Hát teljesen más környezetben is élnek, igy nem is csodálom, hogy kiváncsiak voltak. Hogy nem lopnak, azt az is bizonyitja, hogy a házaknak tárva nyitva áll egész nap az ajtajuk (amelyiknek van!), amivel azt fejezik ki, hogy mindenkit szeretettel várnak és nem zárnak ki senkit! A legtöbb háznak viszont még falai sincsenek, nincs mit titkolniuk egymás elöl! Különleges felfogás és nekünk elég idegen volt, de érdekes volt látni!

Ami még nagyon furcsa volt, hogy nincs temetöjük, az elhunyt családtagjaikat a saját földükön a házuk mellett temették el, hogy mindig együtt lehessen a család! Igy minden családi ház mellett volt egy nagy családi sir, amit egyesek jobban mások kevésbé diszitettek fel. Balunak ez a felfogás, hogy „együtt maradjon a család, ezért a kertemben temetem el a szülöket“ elég morbidnak és idegennek tünt. Én nagyon kedves ötletnek tartom és ha lenne nekem is a hazámban egy állando telkem, házzal és garantált örök otttartozkodással (ami ugye Europában elég ritka!), akkor én is el tudnám képzelni! Na, de kezdek letérni a témárol!

Szoval Szamoa:

Kedd délelött érkeztünk meg és már egyböl izgalmakkal kezdödött a nyaralás, mert nem sikerült sehol szamoai talát valtani! Igy majdnem csoron (szerencsére Balu kollegája még Dunedinben adott egy kis zsozsot), de boldogan – Balu mert élvezte az egész meleg légkört és uj látnivalokat, én meg azért, mert a reptéren mindkettönknek egy virágos nyakláncot akasztottak a nyakunkba és azokat csodáltam/szagolgattam – végül megérkeztünk a „Virgin Cove Resort“-ba, ami ugye hat honappal elötte még viz alatt állt! Viszont nagyon szépen helyre állitották az egészet, legalábbis az árviznek alig volt nyoma!

Egy hangulatos kis cölöpökön állo, pálmafalevelekkel boritott faházikoban („fale“-ban) laktunk, ami dagálykor 1.5m-re volt a tengertöl (apálykor kb. 4-5m-re). =o) Saját homokpartunk is volt!!!

Éppen ebédidö volt, igy gyorsan bekaptuk az elsö szamoai kosztunkat (már nem tudom mit ettünk, olyan izgatott voltam) és már pattantunk is bele a fürdöruhánkba és röviddel utána már a 30°C-os tengerben áztattuk a fehér (föleg én ;o) ) börünket! Balu egy gyors uszás után elökapta a buvárszemüvegét és cipöjét és nekilátott a halhajkurászásnak a korallok körül!

Késöbb mellénkgurult egy kokuszdio, ami Balut a következö szavakkal szugerálva: „Hámozz meg, törj fel és kostolj meg!“, arra a komoly négynapos feladatra ösztökölte, hogy mindennapi gyakorlással tanulmányozza és fejlessze a kokuszdio feltörésének modszereit. Kemény tortura, de mégis napi sikerélmény után utolso nap odáig sikerült fejlesztenie tehetségét, hogy a kokusztejet bontásnál már nem öntötte magára, hanem belefolyatta egy pohárba, amit nagy élvezettel megittunk. Jo zsiros volt, de finom!

Miközben Balut az „elkötelezettsége“ a kokuszdioval szemben agyilag naponta trappon tartotta, addig azért én sem engedtem magamat a napon és a homokban fetrengve szellemileg teljesen elpunnyadni. Már elsö este elkezdtem bevizsgálni a különbözö koktélokat, amelyikek közül nekem a legkedvesebb a „Pina Colada“ volt, mert azzal Balu teljesen váratlanul lepett meg egyik délután. De lehet, hogy csak az tetszett meg neki, hogy egy kokuszhéjban tálalták? Aranyos volt, mert vitte a saját kokuszhéjját, amit délután feltört és kipucolt, hogy a koktélt abba öntsék a pohár helyett. Amit nem tudtunk, hogy eleve kokuszhéjban szervirozták! De nem aranyos?

„Tupu“, az egyik „Virgin Cove“-i alkalmazott, minden nap szervezett valami jo kis programot, amivel ismertette a vendégekkel Szamoat és szokásait. Szervezett turákat, megmutatta, hogyan csinálnak kokuszdiohéjjal (Balu nagyon résen volt) és fával tüzet és különbözö kézimunkákat. Igy egyik délelött megtanitott, hogy hogyan kell pálmafalevélböl kosarat és kalapot fonni, amit nagy élvezettel rendszeresen gyakoroltam és továbbfejleszettem: igy a kosár és a Balunak font kalap mellett, lett egy gyümölcstálunk és egy kézitáskám is! :o)

A tengerben a fürdés nagyon kellemes volt! A viz hömérséklete olyan 30°C körül lehetett, és olyan magas volt a sotartalma, hogy simán lehetett a felszinén feküdni és pihenni, miközben a különlegesebbnél különlegesebb fajta halacskák uszkáltak körülöttünk.

Egyik délelött „Tupu“ bevitt minket, Balut és engem, a csonakjával a lagunába, ahol buvárkodthattunk és közben csodálatosan szép halakat és korallokat láthattunk! Olyan gyönyörü volt és olyan hihetetlen tiszta volt a viz, hogy nem gyöztem a Doriéktol kölcsönkapott vizalatti kamerával fényképezni a látnivalot. Szerencsére hamar betelt a memoriakártya, igy egy kicsit maradt idöm élvezni a viz alatti mesevilágot élöben is.

Hát, végülis igy nagyvonalakban ezeket csináltuk a pár nap alatt. Egyszer Balu bement Apiába, Szamoa fövárosába, egyszer meg egy nagyot kirándultunk „Sa‘anapu“ falujában és egy kosár magunk szedett gyümölccsel tértünk vissza. :o) A Balu által pucolt kokusszal együtt egy tökéletes uzsonnat teremtettünk!

Esténként Moli és zenekara muzsikáláshoz finomakat vacsoráztunk a „Resort“ éttermében, amiket volt, hogy desszerttel öblitettünk le, és visszatérve a „fale“-nkhoz kiültünk a tengerpartra vagy a tornácunkra és egy kis vörösbor mellett nézegettük a csillagokat és beszélgettünk mig elálmosodtunk.

Egyik este a borozgatás közben Balu elkezdett egy hajnalit (népdalt) énekelni, igy az est nagy énekelésbe „fajult“ - hajnaliktol kezdve szeki és szatmári énekekig mindent énekeltünk! ;o) Olyan hangulatos volt, hogy csak NNNNNA! Jaj, már annyira hiányoznak a jo kis népdalos/néptáncos esték!

Ja, majdnem elfelejtettem elmesélni a legmeglepöbb eseményt! Harmadik nap kiderült, hogy a szomszédaink Uj-Zélandon élö magyarok voltak, egy fiatal par, akik ugyanugy mint mi éppen a nászutukat töltötték Szamoán. Mivel sajnos már másnap utaztak tovább, igy csak egy esténk maradt együtt. De jokat beszélgettünk a homokban és a vizben ülve egy frissen tört kokuszdiot (vajon ki törte föl nekünk? ;o) ) majszolva.

Utolso este még ittunk egy koktélt vacsora elött, játszottunk egy játékot az étteremben és élveztük az utolso pillanatokat Szamoán. Moli és a zenekara tök jofejek voltak, mert külön odajöttek a mi asztalunkhoz és mivel tudták, hogy az utolso estét töltjük velük, igy zenéltek nekünk két számot.

23:00 ora körül kivittek minket a reptérre és vasárnap hajnalban 01:00 orakor elindult a repülögép Szamoárol és hétfö reggel 05:00 orakor megérkezett vissza Uj-Zélandra! Igy a vasárnap nekünk teljesen elmaradt, ami éppen anyák napja volt! Utolag „Boldog anyák napját kivánunk“ minden anyukának, de föleg a mieinknek meg Boginak, aki pont aznap szülte meg drága elsö kisgyermekét! :o)

Noch vor unserer Ankunft in Neuseeland letztes Jahr haben Balu und ich entschieden, dass wir während unserem Aufenthaltsjahr in Neuseeland unsere Flitterwochen auf einer romantischen Insel irgendwo im pazifischen Ozean nachholen möchten. In Dunedin angekommen und langsam einheimisch geworden, wurde uns von Dori und Gábor die südpazifische Inselgruppe Samoa empfohlen, die ca. 4000km nordöstlich (32° nördlich und 20° östlich) von Dunedin entfernt liegt.

Die Internet-Bilder beliebäugelnd haben wir uns sofort in die kleine Inselgruppe verliebt, kontaktierten umgehend ein Reisebüro und legten uns auf Ende Oktober 2009 für 5 Nächte im „Virgin Cove Resort“ (traumhaftes Plätzchen) fest. Doch drei Wochen vor unserer Abreise in das tropische Paradies entschieden grössere Mächte, dass wir uns umentscheiden und unsere Flitterwochen auf Ende April verschieben sollen. Anfangs Oktober löste nämlich ein enormes Erdbeben der Stärke 8.1 auf der Richter-Skala einen riesigen Tsunami aus und überflutete und verwüstete somit den südlichen Teil von Samoa (d.h. genau unser Resort) komplett. Der Tsunami war so gewaltig, dass wir sogar hier in Neuseeland eine Gefahrenmeldung ankündigten bekamen. Nun, zum Glück ist hier in Dunedin davon nichts zu spüren gewesen, doch Samoa hat lange an den schweren Folgen leiden müssen. :o(

Letzte Woche war es aber dann schliesslich soweit, dass wir aus dem verregneten Dunedin endlich in die 30°C nach Samoa reisen durften.

Da die Insel unmittelbar auf der anderen Seite der „International Date Line“ liegt und Neuseeland auf der anderen, mussten wir nach einem vierstündigen Flug unsere Uhr um ganze 23 Stunden zurückstellen. So sind wir am Mittwoch losgeflogen und cirka um dieselbe Zeit am Dienstag in Samoa angekommen. :o) 23 Stunden jünger, cool! ;o)

Die Zeit auf Samoa war herrlich! Wir wohnten in einer kleinen auf Pfählern stehenden, mit Palmenblättern bedeckten Hütte, die direkt am Meer lag. Wir hatten unseren eigenen Standstrand vor der „Tür“ (nur bildlich vorzustellen, denn es war keine vorhanden), deren Breite sich je nach Gezeiten zwischen 1.5m und 5m änderte! Der ganze Ort war abgelegen, die Umgebung „Natur pur“ und weit entfernt von jeglicher Zivilisation … und doch fühlten wir uns in purem Luxus! :o)

Balu liess sich jeden Tag aufs Neue mit einer weiterführenden Idee begeistern, wie er am besten eine Kokosnuss aufbrechen könnte, und ich lernte von den Samoanern, wie man Körbe, Hüte und andere nützliche Dinge flechtet. Ausserdem probierten wir jeden Tag eine neue samoanische Köstlichkeit aus, lernten wie sie Feuer machen (ohne Streichhölzer, versteht sich), erfuhren viel Interessantes über die fremde Kultur und ihren Glauben (sehr religiöse Leute, kaum Kriminalität) und unternahmen mit Tupu (dem Samoaner, der uns die vielen nützlichen Dinge beibrachte) eine Bootsfahrt in der Lagune zu den Korallen, wo wir beim Schnorcheln die atemberaubendsten Fische, Korallen und Seesterne bestaunen und fotografieren konnten. Es war einfach traumhaft!

Den Tag verbrachten wir also mit Kokos essen, flechten, schnorcheln, schwimmen im 30°C warmen Meer (oder nur auf dem Wasser liegen klappte dank hoher Salzkonzentration auch wunderbar!), kleineren Ausflügen ins Dorf und unters Wasser ;o), knipsen von tausenden von Bildern oder mit einfach relaxen und die Seele baumeln lassen.

Abends genossen wir meist bei einem Cocktail oder einem Bananensplit und der musikalischen Untermalung durch Moli und seine Band die gemütliche Atmosphäre im Restaurant und gingen danach zurück zu unserer Hütte, wo wir am Strand bei einem Gläschen Wein den wunderschönen Sternenhimmel und den Vollmond bewunderten und bis spät in die Nacht plauderten! Es war einfach so schön zu zweit zu sein, entfernt von der modernen Zivilisation (sogar um ein Buch zu lesen, mussten wir die Taschenlampe benutzen oder die Öllampe mit ins Bett nehmen ;o))!

An unserem letzten Abend auf Samoa spielten uns Moli und seine Band zwei Abschiedslieder an unserem Tisch, was natürlich den Abschied für uns noch schwerzhafter machte und wurden dann so gegen 23:00 Uhr zum Flughafen gebracht.

Unser Flugzeug flog am Sonntagmorgen um 01:00 Uhr von Samoa ab und landete vier Stunden später am Montagmorgen um 05:00 Uhr wieder in Neuseeland. Somit haben wir den ganzen Sonntag übersprungen! ;o) Der 2. Mai 2010 hat somit nie in unserem Leben existiert, oder nur gerade mal für eine Stunde! Schräg, gell?

2010-04-27T13:01:00.018+12:00

HUSVÉT / OSTERN

Abel Tasman National Park & Farewell Spit: Április 1-6

Dorival és Gáborral töltöttük a husvéti hosszu hétvégénket a déli sziget északi partján. Aprilis 1-re beszéltük meg a találkozást a „Blenheim“-i reptéren, ahova Doriék érkeztek! 9 orát vezettünk odáig és végig azon törtük a fejünket, hogy mivel fogjuk Doriékat bolondok napján átverni! Sajnos nem egészen jött össze az elsö bolondito tervünk, mert Doriék is közben megvicceltek minket és az övék keresztbe tett a mi tervünknek! De szerencsére igy legalább fel voltunk készülve a komolytalanságukra és ezáltal nem tudtak minket becsapni!

Viszont ami nem volt szándékos, hogy véletlenül félreértettük a gépük érkezési idöpontját (bár én még mindig azt állitom, hogy Gábor egy késöbbi idöpontot adott nekünk meg ;o) ) és igy másfél orát vártak szegények ránk a reptéren! De nem kellett öket kicsit sem félteni, mert gondoskodtak ök magukrol és volt náluk egy 2 l-es doboz finom vörösbor, amit várakozás közben bekostolgattak!

Blenheimtöl még egy 3 orás kocsikázás várt ránk, miközben nagy sikerrel jártunk a második áprilisi átverésünkkel! Szegényeket jol behuztuk a csöbe! Motuekaban aludtunk egy szuper „Backpackers“-ben, ahol borozás mellett Doriék elsütötték a második áprilisi poénjukat! Sajnos mi is totálisan beleestünk a hülyeségükbe!

Szoval vidáman indult a hétvégénk és végig az is maradt!

Pénteken reggel már aránylag korán kint voltunk „Waypoint“-ban, ahol két kétszemélyes kajakot béreltünk és nekiláttunk egy gyönyörü kajakturának a part mentén. Alitolag Uj-Zéland egyik legszebb partja! Ahol kedvünk látta kiálltunk strandolni, pihenni és fürdeni, utána mentünk tovább mig meg nem érkeztünk a végállomásra! Kihuztuk a strandra a kajakokat, kipakoltuk az összes cuccunkat belöle majd a vizitaxi eljött a kajakunkért, hogy visszavigye a kikötöbe!

Az ugynevezett „Anchorage“-ban felvertük Doriék 3 személyes sátrát, amiben négyen terveztünk aludni! :o) De meglepöen jol elfértünk és garantálom, hogy semelyikönk sem fázott! ;o) Mivel a kempingben aránylag nomád körülmények voltak (vagyis se zuhanyozo se fözö lehetöség nem volt), igy nekünk kellett vinni magunkkal mindent! Este a kis gázmelegitönkön megföztük a vacsoránkat, teánkat és melegitettük magunkat a meleg tabortüznél! :o) Igy füstösen és mosatlanul befeküdtünk mint a heringek a sátorba! :o)

Masnap reggel kellemesen keltünk, megteritettünk a reggelihez és gyönyörü napsütésben föztünk virslit a gázsütön, meg ittunk forro teát! Reggeli után összepakoltuk a sátrat meg az összes holminkat és jol megpakolva visszabattyogtunk a kocsinkhoz, ami egy 4 orás csodaszép tura volt, de fáraszto is egyben! Egy helyen megálltunk strandolni, ebédelni és Balu fürdött is (Gábor aludt egy kört)!

Hulla fáradtan és koffeinhiányossági tünetekkel szenvedve felvertük a sátrat (itt már a miénket, ami egy picit nagyobb ;) ) egy tengerparti kempingben, ahol összesen két éjszakát maradtunk! Szuper kis hely volt; volt rendes konyhája, ahol tudtunk fözni, mosogatni, stb., és még magyarokkal is találkoztunk! :o)

Vasárnap reggel mikor kicammogtunk a sátorbol megláttuk, hogy még a nyuszi is megtalált minket! A sátrunk bejárata elött aranyos kis himes tojások voltak eldugva, Gábor arcán meg feltünöen nagy volt a vigyor! Gábor tudnélik szeret a tyukokkal kelni és van egy olyan sanda érzésem (bár ö nem vallotta be), hogy ö találkozott a nyuszival korareggel és összehaverkodtak! :o)

Hát nem jofej!? :o) Dori is! Külön festettek otthon tojásokat és végig a csomagjukban rejtegették/örizgették, hogy nehogy meglássuk a meglepit! Olyan kis édesek, komolyan! Ha csak megint rágondolok, már keményszik a kis gumo a torkomban! :o)

Az ünnepi husvét vasárnapi reggelit a tengerparton fogyasztottuk. Nagyon hangulatos volt, mert rajtunk kivül senki nem volt a strandon, igy elövettük megint a kis gázsütönket, sütöttünk szalonnát, sonkát, tükörtojást … még a kenyeret is megpiritottuk. Délután kimentünk a“Wharariki Beach“-re meg a „Farewell Spit“-hez, ami egy nagyon érdekes partrész! A formája felülröl mintha egy kiwinek a fejét ábrázolná!

Kirándulgattunk, vándoroltunk, gyönyörü partokat láttunk, itt-ott kávéztunk és kifogtuk az elsö lazacunkat (ezt már hétfön)! Ez föleg Dodonak volt nagy szám, mert nagyon rákapott a horgászásra és a karácsonyi sikertelenség után még mindig nagyon várta azt a pillanatot, hogy kifogja az élete elsö lazacát … vagy legalább hal legyen! Hát sikertül! Söt, összesen négyet is kifogtunk lányok, amit egyböl ott helyben kivánságunk szerint elkészitettek nekünk! Igy lett 3 füstölt és egy feldarabolt nyers halunk ebédre, amit ismét valamerre a tengerparti homokban ettünk meg egy kis a gázfözönkön fözött rizzsel! :o)

Végül hétfö este kivittük Doriékat a „Bleinheim“-i reptérre és megint egyszer ahhoz a ponthoz értünk, hogy fájo szivvel bucsut kellett vennünk egymástol, sejtve, hogy Uj-Zélandon már többet nem fogunk talalkozni! Talán ezért is volt nekünk most még nehezebb elbucsuzni tölük! Nem találkoztunk végülis olyan sokat Uj-Zélandon, de valahogy tök jo velük együtt lenni! Egyszerüen mind a négyünkben találni lehet valami hasonloságot és azt keresztbe-kasul és össze-vissza! ;o) Egyszerüen négy tök jo barát – egy nagy értékes barátság, ami itt Uj-Zélandon kezdödött és, bár még nem tudjuk, hogy hol, de mindenképpen folytatodni fog, mert nagy érték! (Folyt. köv.! ;o) )

Baluval igy kicsit szomorkásan kettesben továbbmentünk „Kaikoura“-ba, ahol egy éjszakát töltöttünk! Másnap reggelre elvileg az volt a tervünk, hogy kimegyünk egy hajoval a tengerre delifinekkel uszni, de sajnos elég rossz volt az idö, hideg volt és a hangulatunk sem volt megfelelö hozzá! Nem is beszélve arrol, hogy alig aludtam egész éjszaka, mert a szomszéd szobában egy hapsi olyan hihetetlen hangosan horkolt, mintha mellettem feküdt volna! Azt hittem már megörülök töle!

Igy kb. három ora alvás után nem éreztem magamat elég fittnek, hogy a delfinekkel bohockodjak! De legalább igy megsporolván a pénzt beültünk egy oriásit reggelizni egy „Kaikoura“-i kis étkezöbe és jol belaktunk! :o) Az is jo! Este 18:00 ora körül végül megérkeztünk a szeretett kis dunedini otthonunkba, ami már egy picit hiányzott mindkettönknek! ;o)

Am Karfreitag machten wir uns zu viert bereits am frühen Morgen auf nach Waypoint, von wo wir aus der Küste entlang bis Anchorage mit zwei Kayaks paddelten. Je nach Lust und Laune legten wir an menschenleeren Stränden an, ruhten uns etwas aus, genossen die warmen Sonnenstrahlen und badeten im Meer!Über die Ostertage trafen wir uns wieder mit Dori und Gábor aus Wellington und verbrachten vier wunderschöne und lustige Tage miteinander im „Abel Tasman National Park“ (einer der schönsten Regionen in Neusseeland) und am Farewell Spit!

In der Anchorage Bucht angekommen, liessen wir unsere Kayaks am Strand, damit sie das nächste Wassertaxi abholen konnte und machten uns auf zu unserem Kempingplatz, wo absolut nomadische Bedingungen herrschten! Weder warmes Wasser/Dusche noch Kochmöglichkeit usw. … aber wir hatten ja alles, was wir brauchten mit.

Nach einer gemütlichen Nacht zu viert in einem Drei-Personen-Zelt ;o) weckten uns die ersten Sonnenstrahlen, danach kochten wir unser Frühstück gemütlich auf dem Gasbrenner (ein Chemiker war ja mit ;o) ) und machten uns voll bepackt auf den 4-stündigen Rückweg durch den „Abel Tasman National Park“, der traumhaft schön war aber auch sehr anstrengend! Hie und Da legten wir eine kleine Pause am Strand ein.

Die nächsten beiden Nächte verbrachten wir zwar ebenfalls an einem Kempingplatz, doch dieser war etwas „luxuriöser“ als der letzte! Am Sonntagmorgen hat uns sogar der Osterhase mit schönen, gefärbten Eiern und Schokolade überrascht! :o)

Das Frühstück assen wir gemütlich direkt am menschenleeren Meeresstrand. War echt hammerschön!

Am Nachmittag gingen wir zum Farewell Spit, das von oben wie ein Kiwi aussieht und erfreuten uns an wundervollen Stränden (wie z.B. am Wharariki Beach)!

Am Ostermontag sorgten Dori und ich für das Mittagessen, indem wir uns insgesamt vier Lachse aus einem See angelten! ;o) Mit etwas auf dem Gasbrenner gekochtem Reis schmeckten sie vorzüglich!

Am Abend mussten wir uns dann wieder einmal schmerzlich von Dori und Gábor trennen, die in Bleinheim den Flieger zurück nach Wellington nahmen und gingen dann zu zweit weiter nach Kaikoura! In Kaikoura hatten wir nämlich vor, am nächsten Morgen mit dem Boot zu den Delfinen im Meer hinauszufahren, wo wir mit den Delfinen hätten schwimmen und spielen können! Doch leider sah das Wetter ziemlich regnerisch und windig aus und so machten wir uns gleich auf den Weg zurück nach Dunedin in unsere geliebte kleine Wohnung! :o)

2010-04-27T11:26:00.008+12:00

Sydney-Ausztrália: Március 11-15

Március közepén elöször utaztunk külföldre, illetve tengeren tulra ;o), amiota itt vagyunk Uj-Zélandon! Melbourne-ön, Syndey-n vagy Brisbane-en gondolkoztunk, ahol tölteni szerettünk volna egy hétvégét. De nem kellett sokaig mérlegeljünk, Sydney lett a gyöztes! :o)

A repülö megint egyszer a 400 km-rel odébb lévö Christchurchböl indult, ahova kivételesen nem a sajat kocsinkkal mentünk, hanem a távolsagi busszal! 6 orás volt az ut, de legalább nem kellett egyikönknek sem a vezetésre koncentrálnia, nem is beszélve arrol, hogy a parkolással sem kellett igy törödnünk!

Christchurchben egy éjszakát aludtunk, mert csak másnap (hajnali 4-re) kellett a reptéren lenni. Gyönyörü napfelkeltét éltünk meg a gépen odafelé!

Péntek délelött megérkeztünk “Szindi”-be (uj elnevezésünk azota Sydney-re). Mivel egyikönk sem volt még ott, leültünk még a reptéren a kis utazási könyvünkkel együtt megbeszélni a háromnapos haditervünket egy csésze kávé mellett (na meg egy kis csokit is ettünk).

A sürüre tervezett programunk, na meg a kiismerésünk hianyossága miatt célszerünek tünt venni egy városi bérletet, amivel a metrotol kezdve az összes hajora felszállhattunk!

Elsönek letettük a csomagunkat a “WakeUp” szallodában, kicsit “kipofoztuk” magunkat (ami azt jelenti, hogy én átöltöztem, Balu meg aludt egyet) és beséltáltunk a belvárosba!

Hát, tudni kell, hogy “Szindi” egy több millios nagyváros, tele turistával, felhökarcolokkal és boltokkal, igy Balu az elsö orákban annyira nem is érezte tul komfortosan magát. De amikor már picit jobban megismerte a város utcáit és már nem érezte magát annyira elveszve a sok ember között, jobb lett a hangulata is!

A kikötöig sétáltunk, Sushi-ztunk, fagyiztunk, fotoztunk, filmeztünk, kávéztunk és megnéztük a hires Opera Házat, ahová este be is ültünk megnézni a Shakespeare “King Lear” cimü szindarabját!

Szombaton már reggel felszálltunk a vonatra, ami 1 ora utazás után letett minket a “Featherdale Park” állatkertben, ahol kenguruk és madarak szabadon ugráltak ill. repültek a sétálok között, koalamacikat lehetett simogatni és etetni, oriás denevérek logtak a fákrol és olyan állatokat láttunk, amikröl még hallani sem hallottunk!

Délután visszamentünk a belvárosba. Ott találtunk egy szuper csokibárt, ahol fantasztikus csokis kapucsinot és forro csokit szolgátlak fel nekünk egy kis csokifondüvel köritve. Még Svájcban sem láttunk ilyet! Utána megnéztük (jo alaposan ;-) ) az “Aquarium”-ot, ahol az édes- és sosvizu állatvilágot mutatták be. Persze készitettünk egy halom képet!

Mire befejeztük már kezdett esteledni, igy már csak rövid idönk maradt, hogy a “Darling Harbour” kikötöben igyunk egy kis borocskát és élvezzük a naplementét!

Utolso nap már korán kimentünk a “Bondi Beach”-re (gyönyörü hires szörf strand) busszal (sajnos fürdeni nem volt szabad), ott kicsit napoztunk és pihentünk, majd visszamentünk a városba, beültünk a világ legnagyobb IMAX mozijába és megnéztük az “Alice in Wonderland”-et 3D-ben, ami fantasztikus volt! A film nem volt nagy cucc, de mi a film közben végig azon nevettünk ahogy állt rajtunk az oriási 3D-s szemüveg! Tiszta moka volt!

Mozi után felkaptuk a cuccainkat a szállásrol és már mentünk is megint ki a reptérre, ahonnan a gépünk este megint indult vissza Christchurchbe! Ott ismét aludtunk egy éjszakát, délelött eljárkáltunk a városban, oriásit reggeliztünk és sütiztünk, aztán dél körül indult a buszunk haza Dunedinbe, ahova hulla fáradtan, de egy csomo élménnyel gazdagabban érekeztünk vissza.

Nach einer Nacht in Christchurch verbringend startete unsere Reise nach Sydney in einem wunderschönen Sonnenaufgang, den wir aus dem Flugzeug aus bestaunen konnten.

In Sydney angekommen, setzten wir uns noch am Flughafen bei Kaffee und Kuchen zusammen und stellten einen Dreitages-Plan auf, damit wir bloss nichts wertvolles aus unserem Wochenende ausschliessen! Wir kauften uns ein Ganznetz-Abonnoment, mit dem wir in ganz Sydney sorglos alle öffentliche Verkehrsmittel benutzen konnten.

Am Samstag besuchten wir nach einer einstündigen Zugfahrt den “Featherdale Park”, wo Känguruhs und verschiedene Vögel frei herum hüpften resp. flogen, wir Koala Bären streicheln und füttern durften und wo wir sehr viele uns noch unbekannte Tiere kennenlernen konnten.

Als erstes stellten wir unser Gepäck im “Wake Up” Backpackers ab, bretzelten uns etwas auf, was soviel heisst, dass ich mich umzog und Balu sich zu einem Nickerchen hinlegte! ;o)

Danach spazierten wir gemütlich zum Hafen, zum Opernhaus und assen Sushi und ein Eis! :o) Ab Abend stiegen wir (mit unserem Abo!) auf eine romantische Fähre, die uns dabei behilflich war, dass wir uns total verirrten! Mit der Hilfe von einigen liebenswürdigen Einheimischen fanden wir dann wieder zurück zum Opernhaus, wo wir das Stück “King Lear” von Shakespeare anschauten … 3 h lang!

Zurück in der Innenstadt schauten wir uns am Nachmittag die Salz- und Süsswassertierwelt im “Aquarium” an und tranken bei Sonnenuntergang gemütlich ein Gläschen Wein im “Darling Harbour” Hafen.

Am nächsten und somit an unserem letzten Tag in Sydney nahmen wir den Bus zum “Bondi Beach”, der für seine vielen Surfer bekannt ist! Der Strand war wirklich traumhaft, und wir genossen das schöne warme Wetter. Danach gingen wir wieder zurück in die Stadt, schauten uns zum Abschied “Alice in Wonderland” im weltgrössten IMAX-Kino in 3D an und nahmen dann am Abend den Flieger zurück nach Christchurch, wo wir um Mitternacht ankamen!

Am Montag Nachmittag kamen wir dann wieder in Dunedin an, totmüde zwar aber um eine Menge unvergesslicher Erlebnisse reicher.

2010-04-22T16:30:00.007+12:00

Neuseeland-Trip: 18. Dezember bis 14. Januar

Vor den Weihnachten brachen wir auf einen 4-wöchigen Neuseeland-Trip auf, auf dem wir beide Inseln möglichst reich bereisen wollten! Wie ihr auch auf der Karte nebenan sehen könnt, starteten wir in Dunedin und fuhren mit dem Auto nördlich Richtung Christchurch, wo wir die ersten beiden Nächte verbrachten!

Danach gings weiter nach Hanmer Springs und Kaikourra, anschliessend trug uns die Fähre von Picton aus nach Wellington rüber! Dort trafen wir unsere Freunde Dori, Gabor und Doris Vater, Andras. Zusammen fuhren wir mit zwei Autos weiter bis Auckland, wo wir dann unsere letzte Mitfahrerin, Agi (Andras’ Lebensgefährtin und Ex-Frau von meinem Vater: ich weiss, total verzwirbelt …), am Flughafen abholten. Von nun an (in der Karte nun rote Linie) ging unsere Reise zu sechst weiter!

Weihnachten verbrachten wir auf der Halbinsel „Coromandel“, waren auf dem „White Island“ (aktiver Vulkan), auf „Rotorua“ (vulkanische Region), im „Tongariro National Park“ beim „Mt Ngauruhoe (Mt Doom im „Herr der Ringe“) und feierten Neujahr in Wellington im Haus von Dori und Gabor.

Am 2. Januar bestiegen wir alle sechs und unsere zwei Autos die Fähre auf die Südinsel, und nahmen nach einer gemütlichen Weinprobe in „Blenheim“ den Gletscher „Franz Josef“ an der Westküste in Angriff. Nun, dort erwarteten uns drei „liebevolle“ Regen- oder eher Schauertage, doch wir liessen uns nicht einschüchtern! In der Fjordgegend im „Milford Sound“ durften wir dafür wundervolles Sonnenwetter geniessen (was dort höchst selten ist).

Der Weg nach Dunedin führte uns durch die Catlins, wo wir somit auch zugleich am südlichsten Punkt unserer Reise ankamen! :o)

Wir verbrachten 2 Tage in unserem Haus in Dunedin und nahmen schlussendlich am 14. Januar schmerzlich Abschied voneinander! Dori und Gabor brachten Agi und Andras noch zum Flughafen in Christchurch, und fuhren danach wieder zurück nach Wellington!

Dies war jetzt nur die Kurzfassung unserer Reise!

In den vier Wochen waren wir wandern, schwimmen, holten uns mehrere Sonnenbrände, wurden durch den Regenfall mehrmals plitschnass, haben gelacht, gegrillt, gezeltet, haben Wein getrunken, sind Berge bestiegen, waren am Strand, spielten Golf, waren fischen, Schiff und Jet-Boat fahren, kayaken, sahen Pinguine, Delfine, Seelöwen usw.

Schaut euch am besten die Bilder auf Picasaweb an! Enorm, was wir alles erlebt und gesehen haben!

2010-04-18T13:33:00.029+12:00

Karácsonyi nyaralás az északi és déli szigeten:

December 18-tol január 14-ig

A karácsonyi szünet alatt egy 4 hetes uj-zélandi körutba vágtunk bele Doriékkal, Ágival (Édesapám volt felesége) és Andrással. Andràs (Dorika Édesapja és Ági pàrja) már december eleje óta Wellingtonban volt Dóriéknál, Ági meg december 23-án érkezett Uj-Zéland északi nagyvárosába Aucklandbe. Onnan indult a nagy tura végig az északi szigeten "lefelé", majd ujév után a déli szigeten, ahol végül Dunedinben a kis lakásunkban ért véget. Igy nagyvonalakban. :o)

De persze egy csomo mindent éltünk meg együtt, bohockodtunk, strandoltunk, grilleztünk, boroztunk, turáztunk, sátraztunk, kajakoztunk, motorcsonakáztunk, eláztunk, leégtünk, golfoztunk, horgásztunk, hegyet másztunk, stb.

A térképen látjátok a pontos utvonalat! Zöld az Auckland-be vezetö ut és a piros vonal az utat jelzi, amit mar hatosban tettünk meg! A sárga pöttyök meg az eltöltött éjszakákat mutatja.

December 18-án indultunk Baluval Dunedinböl kocsival fel északra. Christchurchben két éjszakát is töltöttünk, meghallgattuk a katedrálisban a karácsonyi misét, Hanmer Springs-ben fürödtünk egy nagyot a természetes termálfürdöben (jo kis tojásszaga volt), Kaikourában (ahol ismét aludtunk két éjszakát) mentünk volna bálnalesö turára, de lemondták a csonakutat, mert nagyon fujt a szél, végül elmentünk egy jo kis borkostolásra.

December 22-én mentünk át komppal Pictonbol az északi szigetre Wellingtonba, ahol Dori, Gábor és András vártak már minket megpakolt kocsival. Nagy volt az öröm, hogy ujra láthattuk egymást! Onnan izgatottan és boldogan együtt mentünk tovább Aucklandbe (egy éjszakát töltve Taupoban), ahova 23-án délután érkezett meg Ági Sydneyböl. Na, igy már teljes volt a létszám! Aucklandben maradtunk egy éjszakára, este kicicomázva (föleg a fiuk!) a kikötöben ünnepeltük meg elsö közös vacsoránkat egy oriási nagy tengeri herkentyüs tállal, borral és persze fenomenális desszertekkel!

A Szentestét a “Coromandel” félszigeten töltöttük, ahol kibéreltünk egy majdnem tengerparti házat (Doriék találták – szuper volt!)! A fiuk 24-én délután “Kitesurfing”-eztek, Dori meg András horgászással probálkoztak, Ági meg én meg feldiszitettük a “karacsonyfát” (érdemes megnézni a képeket) ;o) és az asztalt. A Szenteste a nagy honvágy ellenére gyönyörü volt! András mérnök ur faágakbol készitett egy aranyos kis betlehemest bábukkal, amiket gyertyák mellett egy biciklilámpa világitott meg! ;o) Mézeskalácsbol meg kiformálta Uj-Zéland körvonalait! Szoval meglehetösen meghitt volt az ünnep! Persze csak azáltal lett végül kerek a Szenteste, hogy az est folyamán háromszor is csörgött a mobilom: elöször Épa, nemsokára rá Éaék és utána meg Krisztiék voltak a vonal másik végén. Ahogy hallottam a hangukat, mar jobban is éreztem magam és a honvágyam is enyhült. Igy már sokkal inkább karácsonyi hangulatban éreztem magam. Az egyetlen kicsit szokatlan tényezö csak az volt, hogy tárva nyitott ablakoknál, harisnyanadrág nélkül még mindig izzadtunk Szentestén.

Vacsora után, mikor Agiék már lefeküdtek, Doriékkal még kimentünk a tengerpartra egy rákmegmentö akciora, ugyanis a nap folyamán Dori meg András bár egyetlenegy halat nem fogtak, viszont két rákot, amitöl csak nehezen szabadultak meg (hisz az elsö nagy kapásuk volt!!!) és igy velünk töltötték a Szentestét! ;o)

Karácsony és Szilveszter között egy halom gyönyörü helyen voltunk.

Többek között “Whakatane”-bol indulva a “White Island”-en, ami egy aktiv vulkáni sziget. Rotoruán, ami ugyanugy egy vulkanikus vidék, tele gejzirekkel, tojásszagu forro fürdökkel, pezsgö mocsarakkal és szinekkel!

Felejthetetlen élmény volt az egész északi része Uj-Zélandnak és olyan szineket láttunk ott, hogy nem hinné az ember, hogy léteznek a természetben.

Akik látták A Gyürük Urát, azok talán találnak egy-két ismerös tájat a képeink között, mivel Uj-Zélandon forgatták! A Tongariro Nemzeti Parkban, Whakapapa közelében, Balu meg Gábor megmászták az ugynevezett “Mt Ngauruhoe” hegyet, amit a filmben “Mount Doom”-nak hivnak. Olyan magasra másztak, hogy a tetején jégcsapok logtak a sziklákrol!

Közben mi lányok tanultunk Agiéktol golfozni! Ügyesen tanitottak minket, de sajnos egyikönkben sem tudták felkelteni a nagy szeretetet a golf iránt!

Végül a Szilvesztert Wellingtonban Doriéknál ünnepeltük, finom kis pezsgövel. Nem volt különösebb parti, mert a nap eseményei eléggé kifárasztottak minket! De pont igy volt jo!

Január 2-án átentünk komppal a déli szigetre. Gyönyörü napsütésben és nyári melegben elmentünk egy szedd-magad cseresznyésbe és szerény 6 kg cseresznyét szedtünk, utána meg ettünk … volt akinek meg is ártott a sok cseresznye … ;o)! De nem mutogatunk ujjal senkire! ;o)

Sajnos, ahogy átmentünk a déli sziget nyugati partjára (Westportba), nagy szürke felhök és többnapos esö kisérte a kirándulásunkat! Itt ért véget a nyari hangulatunk! A “Franz Josef” gleccsernél kicsit elállt a nagy zuhogás, de az öröm nem tartott sokáig, mert utána megint rázenditett! Többször is börig áztunk! Az utakat meg ugy elöntötte az esö, hogy patakokban folyt az uttesten a viz és kissé lelassitotta a forgalmat!

Január 7-én "Te Anau”-ban kempingeztünk, ami a Milford Sound (fjordok) környékén van. Milford Sound arrol hires, hogy ott mindig borult és esös az idö, viszont még ugy is csodálatosan szépek a fjordok! Már tavaly oktoberben voltunk ott, amikor nagy szerencsénkre gyönyörü napot fogtunk ki! Mázlistáknak tekintettük annak idején magunkat, igy mégnagyobb meglepetésként ért minket, hogy ezen a turánkon is vidáman dudolt százágra a Nap és gyönyörü kék volt az ég! Igy a nyugati part esös napjait hamar megbocsátottuk “Szent Péter”-nek. :o)

Viszont sajnos a nyári melegnek nem sok nyoma volt! A kempingben is eléggé fáztunk, de egy kis borocska és Whisky (ugye fiuk?) ujra felmelegitette a lelkünket! ;o)

Napközben kajakoztunk és utána lejártuk a lábunkat a “Milford Track” egyik szakaszán!

A “track” egy kicsit hosszu és fáraszto volt, de megéri megnézni a képeket, mert “csinos” kis (szerelemölö) cicanadrágban jártuk le MIND A HATAN! ;) Ja nem, most jut eszembe, hogy Gabor kihuzta magát a csapatos cicanadrágos lejáratásbol és átöltözött a turához! Ejnye-bejnye!

Dunedinbe az utunk a “Catlins”-en (deli sziget deli csücske) keresztül vezetett minket, ahol egy éjszakát töltöttünk. Agiék egy klassz kis házikoban aludtak, gyönyörü berendezéssel és hangulatos kilátással a tengerre/strandra, ahol éjszaka pingvin hangok ébreszteték öket fel. Mi meg négyen egy sátorban (kb. 1km-re tölük) aludtunk egy dombon, ahol ugyanugy a tengerre láttunk rá és foka komáék voltak a közvetlen szomszédaink! Hangulatosan hangzik, tudom, de sajnos nem aludtunk tul jol, mert egész éjszaka zuhogott az esö, a sátor kicsit beázott és Gábor reggelre a pocsolyában feküdt! Neeee, ne sajnáljátok, mert itt azért meg kell emlitenem, hogy Gáborék vágya volt ez a romantikus éjszaka a sátorban … köszi Gabdodo … biztosan felejthetetlen marad számunkra az éjszaka! ;o)

Végül Január 10-én megérkezett a kis csapat Dunedinbe ahol két éjszakát maradtunk hatosban! Kibéreltük arra a két napra a szomszéd lakást – ami egy az egyben a miénknek a tükörképe –, hogy jobban elférjünk, igy az egész ház a mienk volt!!! Tök jo volt!

Viszont sajnos elsö nap még Dunedinben is esett az esö, ami kicsit leszükitette a programválasztékot meg a száraz ruháink mennyiségét! De jo volt!

Járkáltunk a városban (szerencsére vannak árkádok!), kimentünk a „St. Clair Beach“-re kávézni/sütizni, elmentünk a „Baldwin Street“-re, ami a világ legmeredekebb utcája, megnéztük az egyetemet és a kampuszt, Balu bemutatta a kémia épületet, voltunk csokigyári turavezetésen, egyik délután sárgaszemü pingvineket hajkurásztunk a félszigeten, este meg a kedvenc éttermünkben, a Novában (itt a reklám helye ;) ), vacsoráztunk és jo nagyot desszerteztünk, ismét... :o)

Másnap reggel már szépen kisütött a Nap, igy délelött ellátogattunk a félszigetre (lementünk a kedvenc partunkra, ahol eszeveszetten fujt a szél) és délután elindultunk együtt tovább Christchurch felé, ahonnan Ágiék gépe indult vissza.

A közös uj-zélandi kirándulásunk Moerakiban ért véget, ahol még megálltunk megnézni az ugynevezett „Moeraki Boulders“-eket, együtt beültünk egy bucsuebédre és ettünk csodafinom tengeri herkentyüket, végül érzelgös bucsut kellett vennünk. Doriék a Mt Cook erintesevel elvitték Agiékat a christchurch-i reptérre, majd mentek haza Wellingtonba! Igy január 14-én véget ért a négyhetes, élményekben hihetetlen gazdag, örömteli és mokás kirándulásunk!

Köszönjük mindnégyötöknek ezt a kellemesen eltöltött idöszakot és a sok türelmet és alkalmazkodást!

(András elött meg külön le a kalappal, mert 69½ éves ;o) létére minden turát és az autobol örökös ki-be szállást és járkálást négy héten keresztül szo nélkül végigcsinálta (mikor még sokszor nekünk fiatalonak is fáraszto volt) és velünk együtt élvezte! Egyszerüen bámulatosan jo eröben van!)

2010-04-18T12:10:00.015+12:00

Végre megint köztetek - Endlich wieder unter euch :o)

Szégyelve és sajnálva be kell ismerjük, hogy a blogot az utobbi 6 honapban igencsak elhanyagoltuk! Örület, hogy azota mi minden történt és cibáljuk a fülünket, hogy benneteket meg teljesen kihagytunk belöle. Ezért bocsánatot is kérünk. Igyekeztünk néha egy-két képet feltenni legalább a Picasaweb-re. De mit érnek a képek hattérsztorik nélkül! ;o) Nem?

Ezért most egy gyors összefoglaloban megprobaljuk bepotolni a lemaradt föujdonságokat:

Oktober 1-én kiköltöztünk az Abbey kolibol és beköltöztünk végre a sajat kis lakásunkba.

Nagyon élvezzük! Végre magunk fözhetünk és bármit, és sokkal jobban megvan a magánéletünk!

A lakás egy kétlakásos háznak az egyik fele. Két szobája van (egy hálo és egy nappali).

A konyha amerikai stilusu nyitott konyha, amit különösen élvezünk, mert fözés (pakolászás, mosogatás …) közben együtt lehet lenni a vendégekkel, meg hétköznap sincs az embernek az az érzése, hogy ki van “rekesztve”! Végig együtt lehetünk!

Ami az egészben a legjobb az az, hogy az egész házat ujonnan épitették, pont oktoberre lett kész, ami azt jelenti, hogy mi vagyunk az elsök akik laknak benne! Minden vadonat uj!

A házvezetö, Phil még meg is kérdezett minket, hogy milyen beépitett szekrényrendszert szeretnénk! A nagyobb butorokat (szofa, asztal, székek, ágy, polcok, függönyök,, …) ök vették bele, tettek bele egy mosogépet és egy száritot is és képzeljétek, még egy kb. 90 literes fagyasztot is vettek!

Tényleg nagyon rendesek! Persze azért az a maradék “aproság”, amit utána még nekünk kellett hozzávásárolni nem volt kis összeg, de azt mondta Phil, hogy lehet, hogy majd megveszik tölünk, ha kiköltözünk! Hát ugy legyen, mert akkor legalább nem kéne az eladásával foglalkoznunk!

A környék is nagyon szép! Mivel a domboldalon van, igy a házunktol le lehet látni a tengerre, igaz, hogy csak egy nagyon de nagyon vékony sávot látni belöle, de látni!!! ;o) Viszont ha egy pár méterrel feljebb megyünk az utcán, akkor gyönyörü rá a lelátás! Eleve csodálatos a környék. Baluval már bicajjal probáltuk bejarni, csak mivel igen csak dombos ez a vidék, igy én legalabbis nem jutottam olyan messzire! ;o) De majd még bepotolom!

A város centruma 10 percre van gyalog, és amugy is elég közel van ide minden! A kedvenc kisboltunk egy biobolt lett, ami itt van egyböl a sarkon. Szeretjük, mert családias és mindent magunk mérhetünk ki papirzacskokba. A választék meg oriási. Van vagy 12 féle lisztjük, 10 különbözö olajuk stb.. Még a mákbol is három különbözöt árulnak!

Oktober elején megtartottuk a házavato partit, “Housewarming Party”, amire föleg az Abbey-seket hivtuk meg. Balu sütött pogácsát, volt meggyes- meg szilvás rétes, almáslepény meg egy halom sör és bor.

Vettünk vagy 36 doboz sört és képzeljétek, mindenki a bort itta! Igy ránkmaradt (ránk, akik nem szeretik ugye) egy halom sör. Azota is probáljuk fünek fának elajándékozni, de nem nagyon akar fogyni. Bezzeg, ha most itt lenne a Figurás … ;o)

A kislakásban amugy épphogy elfértünk, de nagyon hangulatos volt.

Mit einem enorm schlechten Gewissen müssen wir leider eingestehen, dass wir in den letzten SECHS Monaten unseren Blog (und dadurch euch alle) völlig vernachlässigt haben! Wir schämen uns zutiefst, denn im letzten halben Jahr ist eine Menge passiert und daran liessen wir euch dadurch nicht teilhaben!

Wir haben uns zwar bemüht wenigstens die Bilder auf Picasaweb aschur zu halten, doch was nützen Bilder ohne die “heissen Hintergrundstories”, gell? ;o)

Wir geben uns Mühe, die wichtigsten Erlebnisse kurz zusammenzufassen, um euch alle wieder auf den neusten Stand der Dinge zu bringen:

Das grösste Ereignis ist, dass wir am 1. Oktober aus dem Abbey-College ausgezogen und in eine kleine aber tolle Zwei-Zimmerwohnung umgezogen sind! Schluss mit dem College-Leben, rein ins Kiwi-Alltagsleben! Die neue Situation gefiel uns auf Anhieb sehr gut, obwohl wir natürlich unsere neugewonnenen Freundschaften aus dem College vom ersten Tag an sehr vermissten!

Wir schmissen daher gleich den darauffolgenden Samstag unsere erste “Housewarming-Party” in unserer eigenen Bude ;o) und so konnten wir viele Freunde wiedersehen!

Unsere neue Wohnung ist übrigens die eine Hälfte eines Zweifamilienhauses und ist daher echt klasse. Das Haus wurde gerade erst vor unserem Einzug gebaut, ist also niegelnagelneu mit neuen Einrichtungsmöbeln und allem! Grössere Möbel hat der Besitzer bereits reingestellt, wir mussten nur noch die “kleineren” aber doch “lebensnotwendigen” Dinge wie Bettwäsche, Geschirr, Küchengeräte usw.dazukaufen!

Wir haben sogar eine eigene Waschmaschine und einen eigenen Tumbler! Juhuiii!

Ich hätte nie gedacht, dass ich mich mal über solche Sachen so freuen würde! Die Wohnung hat eine Küche im amerikanischen Stil (offen zum Wohnzimmer), was uns sehr gefällt, denn so müssen wir einander aber auch unsere Gäste nie alleine lassen und auch wir fühlen uns nie einsam, wenn in der Küche der Abwasch ansteht! ;o)

Vom Haus aus können wir übrigens sogar das Meer in einem dünnen Streifen sehen, und gehen wir noch etwas die Strasse weiter hinauf, haben wir einen wunderschönen Panoramablick auf das Meer, den Hafen und ganz Dunedin.

Ausserdem sind wir nur 10 Minuten zu Fuss vom Stadtzentrum entfernt. Die Fotos findet ihr auf Picasaweb, damit ihr euch besser vorstellen könnt, wie wir hausen!

Unser Lieblingsladen ist neuerdings der Bioladen oder “Tante Emma Lädeli” um die Ecke. Die Atmosphäre ist herzlich und die Vielfalt riesig. Die Ware steht in grossen Behältern und jeder darf sich die gewünschte Menge selbst schöpfen und abwägen. Nebst 12 verschiedenen Sorten von Mehl und 10 verschiedenen Sorten von Ölen haben sie die kulinarischsten Gewürze und Getreidesorten.

Am liebsten kaue ich seitdem auf dem Lakritzzweig herum! :o)

Kurz, wir leben nun wie “richtige Bürger” unter Kiwis und es geht uns dabei pudelwohl! Wuff wuff! :o)

2009-09-16T12:00:00.012+12:00

Wellington és Christchurch: Szeptember 11-14

A hétvégén ellátogattunk Uj-Zéland fövárosába, Wellingtonba. A város egy igazi nagyvárosra hasonlitott; sok irodaházak, étermek, nagy boltok, bevásárlo helyek és szorakozo lehetöségek! Külsöre nagyon más mint Dunedin, sokkal szinesebb és modernebb. A házak magasabbak, vannak valodi felhökarcolok, amik magasabbak az itteni két emeletünél ;o). Dunedinben azért mésgiscsak érzödik a skot behatás! De mi Dunedint akkor is nagyon szeretjük.

Szoval, föképpen Doriék miatt mentünk oda, hogy találkozhassunk. Akik jol ismernek minket, tudják, hogy a mi családi háterünk elég komplikált, de Doriékkal még komplikáltabbnak fog nektek tünni! Dori Ági élettársának (Andrásnak) a lánya. Ök is hárman vannak lánytestvérek mint mi, és Dori ugyanugy a legfiatalabbik közölük. Találkoztunk már egyszer Lackoék esküvöjén, igy ismertük már egymást egy kicsit (szoszerint csak egy kicsit). Ök két éve jöttek ki Uj-Zélandra, mert Gàbor itt talált állást. Nagyon aranyosak, egy szuper és vidám hétvégét töltöttünk együtt.

Amugy Wellington tölünk kb. egy olyan 850 km-re van, idöben viszont legalabb 13 orára, mert itt az autouton csak 100-al lehet menni és az északi szigetre meg egy három orás hajout visz át. Repülövel viszont elég drága. Szerencsére találtunk olyan fapadosféle repülöjegyet Christchurchböl, ahova végül kocsival mentünk el (öt orás ut), letettük a kocsit és felszálltunk a repcsire! Igy az odauton láttunk is egy-két szép kisvárost, megálltunk egy holland (Kati, gondoltunk is Rátok!) pékségnél végre rendes kenyeret venni (igazi ropogos kérgüt, finomat), kakaos csigát és kiflit, amiket kiülve a tengerpartra reggelizésnél ettünk meg. Visszafelé megnéztük kicsit Christchurch-öt, bementünk az "Antarctic" muzeumba és aztan "gyorsan" indultunk is haza!

Megérte ilyen sokat utazni, mert egy csomo minden szépet megéltünk!

Das Wochenende verbrachten wir in Wellington, in der Hauptstadt von Neuseeland, wo wir zwei ungarische Freunde (Dori und Gábor) besuchten. Wellington ist im Vergleich zu Dunedin viel grösser und auch moderner. Grosse mit Spiegelfenstern versehene Wolkenkratzer schmückten den Hafen von Wellington, der Flughafen lag fast mitten in der Innenstadt, das übrigens so gross war, dass man sich ohne grosse Anstregung leicht verlaufen konnte. Restaurants, Bars, Shoppingzentren usw. typisch Grossstadtleben halt und hat nichts schottisches an sich! Die Menschen sind etwas weniger gesprächig als in Dunedin. Schön und sauber, aber keine Angst, wir bleiben in Dunedin! ;o)

Wellington ist übrigens ca. 850km von Dunedin entfernt! Was soviel heisst, dass wir, wenn wir nur mit dem Auto fahren würden, ungefähr 13 Stunden brauchen müssten, denn auf dem Highway ist nur 100 erlaubt und dann müssten wir noch mit dem Schiff (3 Stunden Fahrt) rüber auf die Nordinsel! Mit dem Flugzeug hingegen kann es ziemlich teuer kommen, wenn man nicht gerade einen Billigflug erwischt! Wir haben zum Glück einen Billigflug von Christchurch aus buchen können, wohin uns aber immernoch eine sechsstündige Autofahrt führte. Aber es schien uns als die beste Kombination, damit uns die Fahrt nicht zuuu lang aber auch nicht zu teuer kommt. Auf dem Weg schauten wir uns einige Städtchen an, kauften Frühstück bei einem holländischen Beckermeister in Oamaru und bei der Rückfahrt verweilten wir etwas in Christchurch im Museum "Antarctic".

Wir haben viel spannendes und schönes erlebt. Die lange Fahrt hat sich also auf jeden Fall gelohnt!

2009-09-07T17:20:00.012+12:00

Stewart Island: Augusztus 20-23

Hát nagyon élménydus volt ez a hétvége! Igazábol Uj-Zéland három szigetböl áll: Az északi, a déli (ugye amin mi vagyunk) és van még délebbre egy kicsi sziget, a "Stewart" sziget!

Ennek a szigetnek a 85%-a védett erdöböl áll. Összesen kb. 400-an laknak rajta! Az uj-zélandiaknak a 80%-a még nem látogatott el oda! De mi nem akartuk kihagyni! Igy ötösben (Anke, Holger, Vicky (ö is vegyész), Balu meg én) neki is láttunk a nagy utnak! Invercargill-ban aludtunk egy éjszakát, ahol életünk legelsö "fish&chips"-ét kostoltuk meg! Finom volt csak jo egészségtelen!

A Stewart szigetre egy icike-picike repülögép vitt át. A pilotával együtt pont hatan fértünk bele. A fejünkkel majdnem hozzáértünk a tetejéhez! Nagyon féltem elötte, nem is aludtam tul jol a gondolat miatt! De egy kis "Tremesta" segitett rajtam!

Balu, Vicky és Holger amint megérkeztünk a szigetre, már el is indultak egy három napos turára! Nagy izgalomban voltak miatta már az egész héten! A hátizsákjukat megpakolták (kb. 15kg-al) élelemmel, váltoruhával, hálozsákkal stb. és nekiláttak a vándorlásnak! Mivel a szigeten alig volt némi civilizácio, igy a mobilnak sem volt térereje:

Nehezen engedtem el Balut, mert azért mégiscsak bármi történhetett volna velük a három nap alatt és még jelezni sem tudtak volna! De eröt vettem magamon és nem mutattam az izgalmamat!

Anke meg én a kikötöben maradtunk, ahol nagyon jokat kirándultunk! Átmentünk a mégkissebb szomszéd szigetre, ahol egy egész napot töltöttünk! Gyönyörü volt a természete, a növényzete és az állatvilága! Ankét megtanitottam palacsintát meg császármorzsát sütni, amit mindketten nagyon élveztünk! Végre megint magunk fözhettünk!!!

Nagyon jo volt Ankéval a három nap! Jol összebarátkoztunk és jo sokat beszélgettünk!

Utolso nap béreltünk robogokat, amikkel bejártuk a sziget egyik részét! Élveztünk nagyon! Olyan dél körül már megérkeztek a fiuk is, fáradtan, büdösen, ziláltan ... de vigyorogva! Ugy megörültünk nekik, hogy egyböl a nyakukba ugrottunk, akár büdösek voltak akár nem! Utána ujra felszálltunk a kisrepülöre, és irány vissza Dunedinbe!

Dieses Wochenende haben wir auf dem "Stewart Island" verbracht! Neuseeland besteht eigentlich aus drei Inseln und die "Stewart" Insel ist die südlichste von den dreien! Wir flogen mit einem kleinen Mini-Flugzeug (6 Sitzplätze inklusive Pilot)! Der Flug war toll (musste zwar vorher Medis gegen meine Flugangst nehmen), aber die Aussicht und das Erlebnis waren einfach einzigartig!

Balu, Holger und Vicky (auch eine Chemikerin) machten sich hochbepackt jeder mit einem ca. 15 kg schweren Rucksack auf zu einer Dreitages-Wanderung! Anke und ich, wir blieben im Hafen und machten Tagesausflüge in der Bucht selbst aber auch auf der Nachbarsinsel "Ulva", die von ihrer Vegetation her einzigartig war! Übrigens, 85% der "Stewart" Insel sind Nationalparks und sie hat ungefähr 400 Einwohner! Frauen sind drastisch in der Minderheit, was für die männlichen Inselbewohner ein ziemliches Problem darstellt! Nun, wir fühlten uns auf jeden Fall sehr wohl dort! :O)

So weit ich weiss, waren 80% der Neuseeländer noch nicht auf dem "Stewart Island"! Doch wir wollten uns dieses Erlebnis nicht entgehen lassen!

2009-08-24T17:20:00.012+12:00

Queenstown

Augusztus közepén Queenstownba mentünk, ami kb. 300 km-re van észak-nyugatra Dunedintöl. Velünk jött Heléna is, mert ö sem volt még ott és ugy gondoltuk, hogy három magyar a nagyvilágban sosem vész el! ;o)

Elöször ugy volt megbeszélve, hogy Balu labortársa Jon és a barátnöje Kelly is velünk jönnek, de aztán mégis másképp alakult és ök már külön kocsival elindultak. Majd ott találkoztunk velük.

Queenstown maga egy nagyon szép kis város, csak sajnos inkább egy turistahelynek számit és igy sokminden elég drága volt. Mivel már a hegyekben és egy siközpont közelében van, igy sok sielö szállt ott meg! A hangulata Interlakenra vagy Grindelwaldra emlékeztetett minket! Nagyon szép volt!

Igy a hétvége inkább városnézésböl állt, mint turázásbol, de azt hiszem, ezt Heléna annyira nem is bánta, mert nagyon oda volt a városért!

Viszont a táj Queenstown körül is csodálatos volt! Másnap kicsit kocsikáztunk! Elég kalandos volt, mert sok elhagyatott helyen jártunk, és igy váratlan események is értek minket! Volt pl. olyan, hogy az utunkat egy folyo keresztezte! Szerencsére elég sekély volt, és igy át tudtunk rajta menni kocsival! Heléna és Balu boldogan fényképezték az eseményt!

Este voltunk egy jégbárban, ahol ittunk egy finom koktélt, ami belülröl kicsit felmelegitett minket.

Nagyon klassz kis hétvége volt, jo sokat nevettünk Heléna beköpésein! Van neki humora, az az egy biztos! Amugy Helénával jött még egy Rezsö és egy Tony is. De ök a táskájában kényelmesen elfértek! :o) Rezsöröl még fénykép is készült.

Mitte August und so mitten im "Winter" (bei 14 C) verliessen wir Dunedin in die nordwestlichvon Dunedin gelegene Kleinstadt Queenstown. Die Stadt liegt in der Nähe eines Skigebietes und wird daher zu dieser Zeit besonders gerne von Skifahrern genutzt. Vom Charme her ähnelte sie Interlaken oder Grindelwald. Also einer typischen Touristenstadt! Dementsprechend hoch waren auch die Preise. Wir schliefen deshalb wiederum 2 Nächte bei "Backpacker"-n, wo wir uns relativ wohl fühlten. Ausserdem kam Heléna mit uns mit, die Ungarin aus dem Abbey College. Ihr gefiel Queenstown ganz besonders! Sie überlegte sogar, einmal dorthinzuziehen! ;o))) Ursprünglich wären auch noch zwei andere aus Balus Labor mit uns gekommen, aber dann haben sie sich ziemlich in letzter Minute entschieden, mit ihrem eigenen Wagen zu fahren. So fuhren wir nur zu dritt und trafen sie dann dort!

Queenstown ist nicht nur für ihre Skigebiete bekannt! Die ganze Region eignet sich hervorragend zum Wandern, was auch wir ursprünglich geplant hatten. Doch leider reichte dazu die Zeit nicht mehr aus. Wir fuhren etwas mit dem Auto in der Gegend herum, fuhren Ewigkeiten durch die Region ohne auch nur einem Auto zu begegnen, durchquerten mit dem Auto einen Fluss (kein Scherz!) und erfreuten uns am schönen Frühlingswetter und an der wunderschönen Landschaft!

Es war ein geniales Wochenende!

2009-08-18T16:02:00.024+12:00

Catlins - augusztus 8-9

Összesen heten mint a gonoszok két kocsival elindultunk kétnapos kirandulasra délre, bejarni Catlins-t! Catlins egy gyönyörüszép régio, ahol nagyon sok szép települes latogathato meg, van egy csomo vizesése, tavacskaja, patakocskaja, barlagja, szorosa és ezek mellett meg nagy az esély arra, hogy pingvint, fokat vagy delfint lasson az ember! Sajnos nekünk elég pechünk volt és nem lattunk egyet sem!

Nagyon szép helyeken jartunk, akit érdekel, nézze meg a képeket!Két nappal indulas elött összeültünk öten, hogy megbeszéljük a programot, én irtam a jegyzökönyvet! Igy egy két oras megbeszélés utan össze is allt egy hosszu lista azokkal a dolgokkal, amiket semmiféleképpen sem szabadna kihagynunk!

Aludni egy ugynevezett "Backpackers"-nél aludtunk, ami itt Uj-Zélandon nagyon elterjedt! Olyan mint egy diakszallo csak otthonosabb! Aranylag olcso, lehet hasznalni a konyhat fözésre és nagyon otthonias szokott lenni! Nekünk az elsö ilyen alkalom volt, de tényleg egész jo volt! Végre megint egyszer fözhettünk, amit akartunk!

Wir haben wieder einmal einige Leute vom Abbey College zusammengetrommelt

und sind für zwei Tage mit zwei Autos in den Süden in die Region Catlins gefahren! Wasserfälle, wunderschöne Seen, Schluchten, Leuchtürme, Höhlen und Strände schmückten die Region. Ausserdem bestand die Möglichkeit, Pinguine, Seelöwen oder Delfine zu bestaunen, doch leider waren wir mit wenig Erfolg!

Übernachtet haben wir bei sogenannten "Backpackers", was so etwas ähnliches ist, wie eine Jugendherberge nur, dass diese oft von Privatfamilien betrieben werden und so oft auch mehr Charme haben (wenn man Glück hat)! Wir durften die Küche brauchen und auch eeeeendlich etwas Europäisches zubereiten!

Wenn ihr sehen wollt, was wir alles gesehen haben, dann schaut doch mal zu den Bildern rein! Es war echt klasse!

2009-08-04T12:09:00.015+12:00

Pineapple Track

Augusztus elsején összecsöditettük a csapatot a kolin, elhivtuk Martine-ékat is és Balu szervezett egy tök jo "kis" turat Dunedinben!

Sajnos kicsit hosszabb lett, mint gondoltuk, mert Piroska modra letértünk az utrol és igy kicsit dzsungeles helyzetekbe keveredtünk! Estünk, csusztunk, masztunk, kusztunk mire végre visszatértünk az eredeti vonalra! Hat igy vagy 4.5 ora turazas utan, jo koszosan és kimerülten visszatértünk a koliba.

Nagy zuhanyzas utan elmentünk ötösben (Natascha, Anke, Heléna, Balu meg én) pizzat venni, amit a kolin ettünk meg, utana meg finomat boroztunk!

Um dem 1. August auch hier den Ehren zu erweisen, trommelten wir einige vom Abbey College zusammen, um eine Wanderung hier in der Nähe zu machen. Balu hat sich vorher innigst mit der Strecke auseinandergesetzt und sich via Internet bestens informieren lassen.

Nur leider unnötig, denn wir spielten Rotkäppchen im Wald und verliessen abenteuerlustig die geplante Route!

Nach stundenlangem Klettern, Rutschen, Kriechen, Schlängeln und Kraxeln fanden wir uns dann doch wieder auf unserem ursprünglichen Pfad zurück.

Todmüde gingen wir zurück zum College und schmissen uns unter die Dusche! Wir stärkten uns dann am Abend mit einer leckeren heimischen Pizza und desinfiszierten unsere Speiseröhre mit etwas Wein.

2009-07-29T14:10:00.008+12:00

Baldwin Street

Ezen a környéken néztünk elsönek lakàst, mikor kiderült, hogy a Baldwin utca közeleben van, ami a legmeredekebb utca a vilàgon!

Igy meggondoltuk magunkat ...! ;o)

Bei der ersten grossen Wohnungssuche stiessen wir rein zufällig auf die Baldwinstrasse, die steilste Strasse der Welt!

So entschieden wir uns schnell für eine andere Gegend für unser trautes Heim ...! ;o)

2009-07-29T12:26:00.008+12:00

Liebe Freunde!

Unglaublich, nun sind wir schon seit genau drei Wochen in Neuseeland und es kommt uns vor, als wären es gerade ein paar Tage her, dass wir mit unseren je drei Gepäcksstücken in Dunedin bei knapp 7^oC angekommen sind! Das ist auch ein Mitgrund, weshalb ich erst heute dazu komme, euch allen zu schreiben, ein anderer ist, dass wir in den ersten 10 Tagen einfach keinen Internetzugang zustande brachten. Ihr könnt euch vorstellen, dass in den letzten drei Wochen schon allerhand passiert ist! Ich versuche alles so gut es geht zusammenzufassen und euch hoffentlich damit nicht zu langweilen.

Wir sind am 2. Juli 2009 von Zürich aus losgeflogen und haben in Los Angeles drei Tage Halt gemacht! So umwerfend Los Angeles von Europa aus auch zu sein scheint, da muss ich euch leider enttäuschen, denn der Schein trügt! Eine Stadt mit keinerlei Kultur oder Niveau! Nicht, dass ich verwöhnt wäre, aber die drei Tage hätten wir nun wirklich besser nutzen können! Vielleicht haben wir uns auch einfach etwas anderes vorgestellt.

Die Stadt war schmutzig, laut und nicht unbedingt das sicherste Plätzchen auf Erden! Einmal wurde ich sogar in einen wirklich beängstigenden Streit zwischen einem Mexikaner und einem Amerikaner verwickelt: Ich sass auf dem Klo, die zu einer beliebten Fastfoodkette gehört und hörte plötzlich wie jemand gegen die Tür des Männerklos poltert! Die Ausdrücke, die er benutzt hat möchte ich hier jetzt nicht wieder holen, aber sie enthielten viele “f”s und ähnliche Wörter! Mein Puls stieg wie blöd in die Höhe und ich hielt mich zur Sicherheit an der Tür fest, damit sie niemand plötzlich einschlägt! Zwei Männer, wie gesagt ein Mexikaner und ein Amerikaner brüllten sich während etwa einer Minute an. Danach hörte ich noch ein paarmal ein Poltern und Schreien (Schlägerei?) und dann merkte ich, wie sich die Männer langsam aus dem Staub machten! Mit Todesangst verliess ich schnell die Toilette und wollte nach draussen flüchten, als ich merkte, dass ich um Luft ringen musste! Diese beiden Idioten haben nämlich den Gang mit Gasspray vollgesprüht!

Das Gas verbreitete sich blitzartig in all meinen “offenen” Gesichtspartien bohrte sich in meine Luftröhre hinein. Als ich endlich draussen war und von Zeit zu Zeit mehr frische Luft einatmen konnte, viel ich Balu so schnell es ging in die Arme und erzählte ihm von meinem Erlebnis! Er hat die beiden Männer wegrennen sehen, und sie sahen anscheinend nicht sehr freundlich aus! Also, auch das ist Hollywood! Doch wir versuchten das Beste draus zu machen.

Wir besuchten die “Universal Studios”, waren in Hollywood und in Beverly Hills (wo es übrigens sehr schön war) auf einer Bustour und holten uns am Santa Monica Beach (“Baywatch”- Strand) einen Sonnenbrand.

Nun, kurz gesagt, wir flogen dann drei Tage später ohne grosse Tränengiesserei nach Neuseeland weiter! Eeeeeeeendlich!

Aus den 31^oC flogen wir so direkt in den Winter ins 7 ^oC kalte Dunedin. Brrrr, wer möchte schon im Juli frieren?! Es war hart, aber wir haben uns schnell daran gewöhnt.

So, nun zu Dunedin und seinen Leutchen:

Das Städtchen ist ziemlich cool, hat einen schottischen Einschlag (mit viel Charme), fast ausschliesslich Einfamilienhäuser (1 Etagenhäuser) und super liebe Leutchen! Alle sind wahnsinnig offen und freundlich und lächeln einen direkt an, wenn man aus Versehen Blickkontakt zu ihnen aufnimmt! Es gibt sogar solche, die schauen einen an und fragen ohne lange zu zögern: “Hi, how are you?”, und beginnen gleich ein Gespräch! Nun, das ist zwar supernett und man freut sich, dass man so schnell akzeptiert wird, aber ein Gespräch mit einem Kiwi (Neuseeländer) zu führen, ist nicht ganz ohne! Die Kiwis haben nämlich einen fast unverständlichen Dialekt, den meiner Meinung nach nur ein waschechter Kiwi verstehen kann, oder jemand, der schon seit Jahren daran arbeitet, sie zu verstehen! Aber für uns …! Keine Chance!

Ich kann es euch vielleicht mit ein paar Beispielen deutlicher erklären:

Bitte die rechte Seite so lesen, wie es geschieben ist! Kein Scherz!

a pen (ein Stift) = ei piin (von Kiwis ausgesprochen)

a day (ein Tag) = ei dai (von Kiwis ausgesprochen)

a game (ein Spiel) = ei gaim (von Kiwis ausgesprochen)

both (beide) = böus (von Kiwis ausgesprochen)

Schrecklich, gell?! Zum Glück sprechen hauptsächlich nur diejenigen sehr kiwihaft, die in den Büros oder an den Schaltern arbeiten, diejenigen an der Uni sind sich wahrscheinlich eher gewöhnt, dass man sie so nicht versteht und sprechen daher deutlicher und bedeutend langsamer!

Dunedin ist übrigens eine Studentenstadt, was soviel heisst, dass wir bisjetzt kaum älteren Leuten (älter als 65 Jahre) begegnet sind! Die Studis sind alle immer gut drauf und sehr hilfsbereit. Sie sind aber auch ziemlich durchgedreht; lassen sich schon gegen Mittag volllaufen und feiern bis spät in die Nacht hinein, indem sie laut herumbrüllen, Autos demolieren, Fenster kaputtschlagen und sich total kranksaufen und alles auf die Strasse kotzen (“Street pizza” genannt). Ein wunderschöner Anblick, wenn man dann am nächsten Tag bei schönem Sonnenschein diesen Strassen entlang läuft!

Eigentlich sind alle Kiwis hier ein bisschen durchgedreht, und zwar nicht nur die jungen: Laufen bei 0^oC in Flip-Flops oder sogar barfuss herum, in kurzen Shorts (wirklich kurz!) und in Kurzarm-Shirts! Als Balu heute morgen zur Uni ging, sah er im weissen Morgenreif Barfussabdrücke auf der Strasse! Ist das normal? Am Unieingang steht sogar auf einem Schild, dass man nicht barfuss eintreten darf!

Aber ansonsten fühlen wir uns hier sehr wohl und SICHER! Wir wohnen im Studentenheim für Nachdiplom-Studenten, was so viel heisst, dass hier keine “durchgeknallten” erst- oder zweitsemestrige Studenten wohnen, die jede Minute mit Feiern verbringen woollen! Lustig gell, denn bei uns gibt es nicht so grosse Unterschiede zwischen den Studenten! Aber so wie es aussieht hier schon! Ausserdem gleicht das Leben hier eher dem Wohnen in einem Hotel. Wir wohnen in einem ca. 35 m² grossen Zimmer mit einem Badezimmer und einer Kochnische! Wir bekommen drei Malzeiten pro Tag und einmal in der Woche wird unser Zimmer gereinigt und die Bettwäsche neu bezogen. Ausserdem steht uns im Parterre ein kleinerer, geheizter Schwimmbecken zur Verfügung, ein heisser Sprudelbecken und eine Sauna. Wir haben ausserdem einen Raum mit Beamer und einer Grossleinwand, wo man DVD’s schauen kann! Und nicht zuletzt, unsere Wohnung ist schön warm und wir frieren uns nicht den kleinen Zeh ab! Nun, vielleicht wundert ihr euch, warum uns das so wichtig ist! Ihr müsst nämlich wissen, dass eine warme Wohnung hier überhaupt nicht als selbstverständlich gilt! Die Wohnungen sind nämlich kaum isoliert, die Fenster bestehen aus einer einzigen Glasplatte ( = Null), die Wände sind wie aus Karton und Neuseeland heizt fast ausschliesslich mit kleinen elektrischen Heizkörpern! Zentralheizung kennt man hier nicht! Ausserdem ist die Elektrizität schweineteuer! Doch, und jetzt kommt’s, die Kiwis haben es gemerkt, dass das so nicht weitergehen kann (klever, gell?)!!! Doch anstatt jedem zu einer besseren Isolierung zu raten, wie zum Beispiel zu Doppelbeglasung an den Fenstern, machen sie jetzt gross Reklame für Heizungspumpen, den sogenannten “heatpumps”, die anscheinend viel ökologischer und ergonomischer sind! Im Grossen und Ganzen etwas billiger! Nun billiger heisst, ca. 200.- Fr. pro Monat für Heizung! Und wenn wir schon dabei sind, Internet würde uns ca. 80.- Fr. pro Monat kosten. Im Studiheim haben wir das alles gratis! Also keine Zusatzkosten. Im Studentenheim tönt alles sehr verlockend und ansprechend, und doch möchten wir ab November (das wäre hier also die Frühsommerzeit!) eine eigene Wohnung oder sogar ein Häuschen suchen, was übrigens trotz zusätzlicher Heiz- und Internetkosten nicht oder nur wenig teurer wäre! Eine eigene Wohnung ist halt doch etwas anderes, als wenn man sozusagen immer unter Beobachtung steht! Wir haben zwar schon Freunde zu uns eingeladen, aber so richtig gemütlich war es nicht.

Ach ja, und wir haben seit genau einer Woche ein Auto! Einen Subaru Legacy 4WD aus dem Jahr 1997, mit 105 000 km und Bi-Turbo! Das letztere wurde uns leider auch zum Verhängnis, aber dazu dann später! Wir wollten eigentlich keinen Turbo-Wagen, aber wir hatten schon genug vom Schauen-Und-Doch-Nichts-Kaufen und es stellte sich erst nach dem Kauf heraus, dass er ungefähr 300 PS hat! Ein Monsterauto also! Für Interessierte: Nur 4 Zylinder aber mit Boxer-Motor! (Mir sagen diese Bezeichnungen rein gar nichts, ich höre immer nur Balu, wie er diese Begriffe beim Skype-en meinen Schwagern durchgibt! Vielleicht kommt ihr mehr draus! ;o) ) Ach ja, und zum Verhängnis wurde es uns dadurch, dass wir echt Mühe hatten eine Versicherung zu finden, die einen Turbo-Wagen versichert! Zwei angefragte Versicherungen wollten uns gar nicht erst aufnehmen (schräg, gell?), eine andere wollte eine dreifach teurere Prämie verlangen und erst die vierte liess mit sich reden! Unglaublich! Anscheinend sei den meisten Versicherungen ein Turbo-Wagen ein zu hohes Risiko, denn statistisch gesehen werden die meisten Unfälle durch Turbos verursacht! Kaum zu glauben, wo doch jeder zweite Wagen ein Subaru ist! Nun, wie auch immer, wir haben jetzt alles geklärt und wir sind eeeeeeendlich seit letztem Samstag mobil und versichert! Jetzt plagen wir uns mit dem Linksverkehr ab! Dies wäre wieder ein Kapitel für sich, aber darüber vielleicht ein anderes Mal. ;o)

In Neuseeland gibt es unglaublich viel hübsches und bestaunenswertes! Letztes Wochenende zum Beispiel waren wir ca. 100 km nördlich von Dunedin bei den “Moeraki Boulders”. “Boulders” heissen riesige, schwarze Steinkugeln (bis zu 1.50 m Durchmesser), die vor 60 Mio. Jahren am Meeresgrund aus den Ablagerungen von Kalksalzen geformt wurden. Seitdem hat sich das Land gehoben und nun ragen diese an die Oberfläche und zieren den hübschen Strand. Ein wunderschöner Anblick!

Und das Unglaubliche hier ist, dass kaum Menschen um uns herum sind! Weder Touristen noch Einheimische! Man kann Stunden auf abgelegeneren Strassen fahren, ohne auch nur einem Auto zu begegnen! Eine Reise plant man nicht danach, ob nun gerade Ferienzeit ist oder Wochenende und die Ortschaften dadurch voll von Besuchern sein könnten, sondern man geht einfach los oder man schaut höchstens nach, wie die Gezeiten stehen, ob man am Strand entlang spazieren kann oder ob gerade die Flut den romantischen Spaziergang verhindert!

Die Ruhe und Stille hier ist einfach unbeschreiblich schön und kostbar! Man fühlt sich einfach frei!

So sind übrigens auch die Neuseeländer, geduldig, lebensfreudig und kennen überhaupt keine Hektik oder Stress! Wenn etwas nicht klappt, regen sie sich nicht auf, sondern lassen es sein und versuchen es dann am nächsten Tag noch einmal! (Na ja, das erklärt vielleicht, warum wir 10 Tage lang kein Internet hatten! Grrr!)

Also, wie ihr seht, geht’s uns beiden gut!

Jetzt sind wir natürlich irre gespannt, wie es euch während dieser Zeit ergeht! Wie und wo ihr den Sommer verbringt, was ihr so erlebt und überhaupt, wie es euch geht! Also wenn ihr etwas Zeit und Lust findet, dann lasst doch von euch hören!

Liebe Grüsse, Balu und Cornélia

2009-07-28T12:40:00.014+12:00

Kedves rokonok es baratok!

Ma van kedd, 11.00 ora.

Pontosan egy nappal ezelött megerkeztünk Dunedinbe, a kis uj “otthonunkba”! Mult csütörtökön indultunk, Londonon keresztül 13 ora repüles utan megerkeztünk Los Angelesbe! Nagyon vagany volt a repüles: oriasi geppel repültünk, mindenkinek volt sajat monitora es azt nezhetett rajta, amit akart es amikor kedve latta! En vagy 3 filmet neztem meg! A kaja meg egyszerüen hihetetlen finom volt! Az Engeried korhaz 5 csillagos szakacsa elbujhatna mellette! ;o)

Los Angeles:

Mire megerkeztünk a hotelünkbe, alig lattunk ki a szemünkön, mert a “Jet-Leg” nem kis hatassal volt rank! A “Downtown”-ban fejek vettek minket körül (föleg este)! Nem egy romantikuslaktunk, amit senkinek sem ajanlok, mert igen fura setalo helynek bizonyosult!

Elsö nap megneztük Hollywoodot, ami szamunkra ismet csalodassal jart: nulla kultura, egy halom örült fazon, filmsztarkent beöltözött idiotak! Delutan megneztük a Universal Studiokat, ami viszont nagyon erdekes volt es egy csomo elmennyel jart! Voltunk a “Desperate Housewives” utcajaban (hazai között), stb.! Keszült egy halom fenykep, szoval reszkessetek! :o) Este egy japan eteremben vacsoraztunk, ahol olyan jot ettünk, mint amilyet azota sem! (Ez nem vicc!)

Masodik nap Beverly Hillsben lofraltunk, ami gyönyörü volt: Szep parkok, hazak, utcak. Delutan a Santa Monica strandon (“Baywatch”) napoztunk es fürödtünk is volna, de a hideg szel nem nagyon engedte! Ettünk egy finom egeszsegtelen, zsirban kisütött tipikus amerikai Hot-Dog-ot palcikan, meg hasonlo “kaloriaszegeny” finomsagot! Ugye pont julius 4-e volt, igy vegig arra vartunk, hogy mikor indul be a nagy örült amerikai ünneples! De megnyugtatok mindenkit, nincs ott sem nagyobb ünneples mint a svajci tüzijatek este a Gurtenon! Igy este mar aranylag koran haza is mentünk, jatszottunk egy par Zsirt, ittunk egy kis epres koktelszerüt es mentünk pihenni!

Utolso nap mar pakolasztunk, mentünk buszos körturara es bucsukent ettünk egy “real american” hamburgert, ami tenyleg nagyon finom volt! A repülögepünk este 21.30-kor indult tovabb Uj-Zelandra, ami egy ujabb 13 oras repülessel jart! Mivel ejszaka repültünk, igy megprobaltunk kicsit aludni, ami kicsit nehezen ment, mert mar nem tudtuk hova tegyük a labunkat! Viszont a tuti kaja megint ujbol vidamitott rajtunk egy keveset! :O) (Peti, ugye figyeled, hogy azert rad is gondoltunk közben sokat?!)

Uj-Zeland:

Aucklandben (eszaki sziget eszaki resze) tett le minket elsönek a gep,reggel fel 6 körül, telen, es ezt mind ugy, hogy mivel atrepültünk az datumvalaszto vonalon kimaradt nekünk a julius 6-a. 5-en indultunk este es 7-en reggel ertünk Aucklandbe! Vicces mi?! Aucklandtol meg egy ket oras repüles vart rank, mire megerkeztünk reggel 09.15 orakor Dunedinbe! Veeegre! Igy összeadva a repülesorakat es levonva a varakozasi idöt 28 orat repültünk ide! Meg leirni is sok!

Szoval most itt vagyunk a koliban, ujra “Jet-Leg” baratunk kering körülöttünk, de igyekszünk nem engedni neki! Terveink szerint egy honapot itt fogunk lakni az Abbey College-on, ahol van egy kb. 38 m²-es lakasunk fürdöszobaval es egy kicsi nyitott konyhaval. Haromszor egy nap föznek rank, hetente kitakaritanak es kimossak az agynemünket! Meg fütütt medence, szauna es pezsgöfürdö is van! Ez mind joval több, mint amire szamitottunk! Eleg szinvonalasnak igerkezik!

De ennek ellenere szeretnenk nezni valami sajat kerot, mert azert az megiscsak mas, addig meg merlegeljük, hogy mi erne meg nekünk jobban!

Amire itt nagyon kell figyelni, az a fütes, mert ezek a bolondok nem ismerik a központi fütest! Most itt a lakasban is elektromosan kell fütsünk! Azt mondjak, hogy a hazak nincsenek nagyon szigetelve, az ablakok csak egy reteg üvegböl allnak, … szoval idaig mar sokat faztunk! Ha valami sajatba költöznenk mindenkeppen olyat kell nezzünk, ami höpumpas (Heat-Pump), duplaüveges ablakok es az internetröl sem szabad megfeledkezni! Azert legalabb a Skype müködjön mar! ;o)

Amugy az emberek nagyon jofejek. Mindenki irto segitökesz es kedves! Egyböl befogadtak minket es erdeklödnek irantunk/szarmazasunk irant! Ugy tünik nagyon szeretik a tisztasagot, de lehet hogy csak a sertesvirustol tartanak! Minden sarkon van egy fertötlenitöszeres flaska, mielött barmihez is hozzanyulunk le kell fertötlenitsük a kezünket, legyen az a tanyer amire a kajat kivesszük, vagy a közös szamitogepnel a billentyüzet! Ha egy kicsit is rosszul erezzük magunkat, kernek, hogy ne menjünk le szemelyesen a recepciohoz, hanem telefonaljunk le nekik es ök majd hivnak orvost, felhozzak a kajat es gondoskodnak mindenröl! Hat eleg meglepö volt ez szamunkra, de talan jobb felni mint megijedni!

Van itt amugy egy magyar srac is, Zsombornak hivjak, aki mar eddig is sokat segitett, meg egy magyar lany, de öt meg nem lattuk! Balu csoportjaban van egy nemet fiu, Holger, aki nagyon rendes, ö is nemreg kezdte itt a Postdoc-jat. Az ö baratnöje is jön majd meg oktoberben utana. Sok közöset talaltunk egymasban: Ök is a tancreven ismerkedtek meg, mint mi Baluval es a baratnöje is tanitonak keszül! Eddig ennyit deritettünk ki!

Tegnap föleg kipakolassal es ismerkedessel telt a napunk! Ma mar Balu bemereszkedett az egyetemre, hogy regisztraljon es bemutatkozzon a többieknek! De majd csak a jövö heten szeretne kezdeni! Addig meg ügyeket intezünk, biztositasokat kötünk, lakas utan nezelödünk es kicsit felterkepezzük uj “honunkat”! Igaz, hogy a telhez kepest nincs annyira hideg (9 ^oC), de valami nagyon hideg szel fuj, gondolom delröl! Szoval nem kellemes sokaig kint lenni! De nem hiszitek el, ezek a Kiwik (Uj-Zelandiak) meg igy is rövid gatyaban es Flip-Flop-ban (vannak akik teljesen mezitlab) jarkalnak! (Az egyetem ajtajara ki is van irva, hogy nem szabad belepni mezitlab! ;o)))) Teljesen örültek! Gondolom majd 40 evesen beköszönt nekik a reuma!

Ja, akinek meg nem meseltük volna, itt van Balu egyik volt egyetemi tarsa Fribourgbol. Martine-nak (lany) hivjak, ö jött tegnap ertünk a repterre es ma megyünk vele es a ferjevel (Jannal) vacsizni! Jan segit ma nekünk egy-ket ügyintezesben! Nagyon aranyosak ök is! Majd roluk meg talan többször fogtok hallani!

Millio puszi az igen messzi tavolbol, kb. 22 000 km-röl (legvonalban),

Balu es Nellus